Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 1. szám - TANULMÁNY - Velladics Márta: A szerzetes rendházak felszámolása II. József korában
8 Egyháztörténeti Szemle II/1 (2001) tásához elkérték a rendház — mindenekelőtt a pénztár, templomi kincstár, levéltár és raktárak — kulcsait és minden ingó és ingatlan vagyonról leltárt vettek fel. Kivételt jelentett ez alól a tűzifa, melyet a ház lakói addig használhattak, míg végleg el nem hagyták lakóhelyüket. A rendeletben a császár külön hangsúlyt fektetett a fellelhető oklevelek, gazdasági iratok és számlakönyvek lefoglalására, valamint körültekintő összeírásukra.10 11 Ezeknek az iratoknak a segítségével tájékozódhatott a két gazdasági szakember — a kamarai biztos és a könyvelő vagy pénztáros — a rendház vagyonának nagyságáról, anyagi helyzetéről és ezek segítségével vehette át a birtokok irányítását (1. pont). A biztosok a fennhatóságuk alá vont javakból a készpénzt, kötelezvényeket, kincseket, drágaságokat a Kamara pénztári hivatalához továbbították, melyet a császár külön rendeletben utasított azoknak átvételére. A pénztári hivatal ezeknek az értékeknek a mozgását elkülönítve, külön számlán kellett, hogy vezesse, a jezsuita rend vagyonának kezelése során kialakult gyakorlat szerint (3. pont). A szerzetesek és apácák a kihirdetéstől számított 5 hónapon belül kellett, hogy elhagyják rendházukat. Ez alatt az idő alatt — a további sorsukat meghatározó döntésüktől függetlenül — a férfiak napi 40 krajcárban, a nők napi 30 krajcárban részesültek,11 melyből a házfőnök feladata volt a szükséges élelem, ital és ruházat beszerzése. A biztosok számla ellenében félhavonta előre adták át a megfelelő összeget a házfőnököknek. Az első félhavi illetményt a kolostorban lefoglalt készpénzből kellett kifizetniük, ha ez nem volt elég, illetve az első részletet követően a Kamara utalt át pénzt a számukra. (5. pont). Ebből következően ellenszolgáltatás nélkül a kolostori élelmiszertartalékokból a szerzeteseknek kiszolgáltatni semmit sem volt szabad, szükségleteikért piaci árat fizettek. Újabb tartalék felhalmozására nem volt módjuk, mivel a rendelet értelmében legfeljebb fél hónapra előre vásárolhattak napidíjukból (6. pont). A kolostori szolgálónépek („Domestiquen”) szintén 5 hónapot kaptak sorsuk rendezésére. Esetükben a biztos döntött arról, hogy az erre az időszakra járó fizetésük mellett milyen további juttatásokban részesülhetnek. A birtokokon foglalkoztatott gazdasági hivatalnokokat pedig a császár szolgálatába állították, egyházi alkalmazottakból állami hivatalnokokká .váltak (4. pont). II. József ebben az esetben sem szabályozta részletesen a birtokok átvételét és irányítását, a Kamara belátására bízta azt (4. pont), illetve az állami hivatal igazgatása alá vont javak — beleértve az ingatlanokat 10 Ehhez lásd például a stotzingi szervita kolostor ilyen jellegű könyveinek összeírását: MOL. C 103. Serviten-Klöster: Stotzing, f. 4. 11 A kolostori elöljárók napi egy forintot kaptak.
