Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)

2001 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Csorba Dávid: Egy eltűnt prédikáció margójára

86

Egyháztörténeti Szemle II/1 (2001)

A várt válasz helyett érdekes módon a prédikátor is elmond egy hasonló történetet, mely a másik oldal érveit hivatott szolgálni. „Anni praesentis 1713. 22. jun. a sz. Generálisból, Csatárból, a’ mikor jöv- nék, a Bagosi erdőben, Rácz Beszermény Nemes Szabad Hajdú Város- sa-béli három ökrös Szekereket hátúi érék, a középső szekeren ül vala, egy régi üdőtől fogva meg-aggott gonoszságnak Vénnyé, kinek az ősz szakálla a Dohány füstitől sárga szinü vala, akkor-is szájában az Ördög szára bordája, füstöl erössen, kit én látván mondék: Hej jó atyámfia vén ember vagy, mégis azt szívod! Bé ronda tükör vagy ez iffjak előtt! Erre ő nékem Hajdú módon nagy embertelenül s sült parasztul azt mondgya: Menny-el az utón amellyen el-indúltál, te-is szintúgy szívod odahaza. Mert a Papok-is szint olly Dohányosok, mint mások, sőt má- sok-is ő tőllök tanúllyák. Több-is volt a rósz szava” (Öb. 37vsq). Indoklása majd mindig ilyen feles megoldásokkal zárult, leggyakrabban meg- szentenciázta az ellenfelet istentelen viselkedéséért, hirdetve számára a nem késlekedő ítéletet.

A keresztyéni életeszmény ellenpólusát jelentik azok a megnyilatkozások, amelyeket a lelkipásztor a következő kifejezésekkel jelöl: „nagy bután, parasztul” ill. „vulgo azt hirlelik”. A korszak protestáns retorikai és homiletikai szakirodalma által stilisztikai szempontból megkülönböztetett három szint (humilis, grandis, mediocris) közül a „vulgo” a középutas stílusszinthez tartozik.42 Az egyházi szónoknak a hallgatósághoz való alkalmaztatásának kritériumai egyfelől az igényesség és világosság, másfelől pedig a közérthetőség. Általánosan kerülendők tehát az argutia szélsőségei éppenúgy, mint az „imperitum vulgus idio- tismusai”. A Biga pastoralis hangsúlyozottan óvott az utóbbitól: a latin nyelvű szakmunka példaként külön magyarul jelölt olyan megszólalásokat, melyek Szentpéteri műveiben lépten-nyomon előfordulnak.43

A populáris világfelfogás megkritizálásának veszélye a nyelvi azonosulás, az alkalmazkodás korlátainak átlépése. A prédikátor törekszik az egyszerűségre, kevés trópust és figurát alkalmaz, kerüli a hosz- szú körmondatokat. Az ellenfél világának leképezése az evés-ivás és egyéb testi, szexuális cselekedetek leírásakor az igés szerkezetek túlsúlyában tapasztalható.44 Magától értetődő természetességgel értekezik a szexuális élet legkülönbözőbb elítélendő formáiról (Öb. 27), a perverzitás határán mozgó történetekkel fűszerezi beszédeit (Öb. 68sq), és

42 BARTÓK ISTVÁN: A casa rustica és a mechanici. Az „alacsony stílus” ismérvei a 17. század magyar irodalmában. In: Irodalomtörténeti Közlemények, 1992. (továbbiakban: BARTÓK, 1992.) 571. p.

43 BARTÓK, 1992. 575. p.

44 BAHTYIN, MIHAIL: Francois Rabelais művészete, a középkor és a reneszánsz népi kultúrája. Bp., 1982. 68. p.