Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Csorba Dávid: Egy eltűnt prédikáció margójára
76 Egyháztörténeti Szemle II/1 (2001) Szentpéteri István a „dohányozás” elterjedését ugyancsak az ördög munkájának tulajdonította, s megtörését az „Isten beszédének pörölye” által kívánta véghez vinni. A dohányzással a borhoz hasonlóan lehetett élni, bizonyos korlátok között. A „tabacolás” a mezővárosok szalmatetős házai miatt volt veszélyes és ezért tilos. Az első tiltó rendeletet erdélyi országgyűlés hozta (Gyulafehérvár, 1670). Debrecenben az 1681-es tűzvész után hoztak szigorú intézkedéseket: előbb csak titkos helyekre korlátozták (Avasújvárosi zsinat, 1686), majd megtiltották (Rácböszörmény, 1697).20 Általános volt, hogy bár a behozatalt és a dohányzást korlátozták, a termelést sokszor nem. Lassan a pipázás divattá lett, pénzbüntetés ugyan még előfordult, de 1702 után már csak a veszélyes helyeken volt tilos füstölögni. Az egészségügyi és egyéb okokból ön- és közveszélyesnek minősített ‘dohannizálás’ okait szerzőnk a korábbi évtizedek, „ama bűn szaporító utolsó Kurutz világ” (Óh. 50v) történéseiben lelte fel. „Valylyon honnan jővté bé a’ Magyar hazában? A’ pogányoktól, a’ Törököktűl: a’ mi jó régi eleink a’ Dohány szagot pogány bűznek hivták. Az ackori jó Magyar Katonák, sokszor fel-verték a’ Törököt a’ Dohány szagról, mert a’ Városban, Faluban, bé-menvén, a’ hol Törökök voltának, a’ Dohány szagot meg-érezvén igy mondottak: Pogány bűz van itt! rajtok mentek, fel-keresték, és fel-kolompozták. Néhánykor ismét magokat az által meg-óvták; mert a’ Városban, Faluban, bé-menvén, az ott lévő feles, avagy el-rejtezett, Törököket arról meg-sajditották. Pogány bűz vagyon, igy mondván, itt, lovakra fordúltak ha kik le-szállottak, s’ onnét elmentek. Ackor élő, s’ ott lakott embernek szájából hallottam; hogy a’ mikor Érsek Újvárt a’ Török meg-vette [1663], a’ körűi lakó Magyarok néki meg-hódolván s’ a’ Törököt Dohányozni látván, egymásnak igy szollottak: Látdé héj! a’ pogánynak a’ szájában egy egy Csöv vagyon, a’ füstöt úgy szívja a’ szájában; s’ meg ki-bocsáttya. Amikor a’ Török azoknak házokban bé-ment, s’ ott Dohányozott, igy mondottak: Jaj majd mind meg-halunk a’ füstben! De meg-tanulta bezzeg már, ez a’ gonoszra bölcs, s’ a’ jóra bolond Nemzetség a’ Szipákolást. Jér. 4. v. 22. mert mindennapi kenyere, avagy annál-is fellyebb való. El-is mond- gyák; hogy ők inkább el-lennének sok ideig a’ kenyér; mint a’ Do- hány-nélkül. Meg-tanúlta hát a’ pogányoknak útát a’ Magyar Nemzetség” (Öb. 139vsq). A történet származására bizonyítékul szolgálhat, hogy a peregriná- ciós útjára 1676 körül induló Szentpéteri István találkozhatott érsekújvári „híradójával”, ugyanakkor pedig semmi sem erősíti meg azt, hogy a dohányzás meghonosításában ez a város „ilyen” kiemelkedő szerepet 20 nagy, 1985. 17. p.