Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)

2001 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Fekete Csaba: Fundata est in 1537?

Fekete Csaba: Fundata est in 1537?

63

A jegyezgető, azaz idősebb Széplaki T. Pál (circiter 1720—post 1790) életét csak nagy vonalakban ismerjük. Zemplénből származott, Erdőbényén volt rektor pataki diákoskodása után, majd Losonc (1762—1785), azután Drégelypalánk lelkésze (1785—1789), közben mindvégig (tehát 1762—1788 között) esperesi tisztséget viselt.4

Kéziratának hivatkozásai között ezen a ponton nem találunk megnevezett nyomtatott vagy más forrást. Ma már ismeretlen feljegyzésekre gondolhatunk (pl. Debreceni Ember Pál itthon kézírásban, és kiegészítésekkel terjedt munkájára), de lehet, hogy idősebbekkel társalkodó diákként találkozott ilyen vélekedéssel, összegezte ismereteit, s megőrizte későbbi időkre. A felvilágosodás századában a reformátusok kíméletlen leszámolási kísérletekkel szembesültek, beleértve a protestáns iskolák megszüntetését. Szükség volt tehát arra, hogy már diák korábban gyűjtögesse minden leendő prédikátor a hitvitázó, egyháztörténeti, egyházjogi, iskolatörténeti adatokat, érveket, forrásokat.5

A kézirat eme részletének hitelességét csak közvetve vethetjük alá történetkritikai vizsgálatnak, mert nem olyan megnevezett forrásból ered, amelyet mostantól fogva kész örömmel érvényesíthetnénk a továbbkutatásban. írásba foglalt értesülései nem mind lehetnek egészen pontosak mostam megítélésünk szerint. így példának okáért Honterus 1530-ban még a krakkói egyetem hallgatója, csak később, 1533-ban tért haza Brassóba, „alapításra” ekkor kerülhetett volna sor, ha nem lett volna szülőhelyén iskola; állítólagos tíz évvel később megjelentetett iskolai szabályzatát (Constitutio scholae Coronensis, 1543), ma már bizonytalanság és jogos kétség övezi.6 Ellenben Alsted és Bisterfeld mellett a Johannes Crispin7 (1616—1655)

335. Az idézet a f. [77.] alján olvasható. A fejezetcím Apáczaira emlékeztet, bár maga a kézirat nem tartalmazza annak semmi bizonyítékát, hogy Széplaki felhasználta Apáczait, de joggal feltételezhetjük, hogy ismerte.

4 Bázeli beiratkozása egy évvel többek — pl. Hatvani István — után 1747-ben: „...die 27. octobris. Paulus Szépiáid Hungarus ex superiore Hungáriáé, comitatu Zempleni- ensi.” Sárospataki Lapok, 1860. 159. p. Vö. SZINNYEI JÓZSEF: Magyar írók élete és munkái. XIII. köt. Bp., 1913. 794—795. p. (az 1772-es évszám Szinynyeinél sajtóiba!). Zoványi nem említi életrajzát, hisz nyomtatásban (a Petrik-bibliográfia szerint) mindössze egyetlen halotti beszéde ismeretes, de a neve szerepel a drégelypalánki esperesek sorában. ZOVÁNYI JENŐ: Magyarországi Protestáns Egyháztörténeti Lexikon. Szerk.: Ladányi Sándor. Bp., 1977. 158. p. — Széplaki nevének középső, T. eleme a kézirat idézett helyén, és másutt is fölbukkan, a szakirodalom nem említi.

5 A szakkönyvek gyűjtése mellett akkoriban még a kéziratos jegyzetelés elkerülhetetlen, és az ismeretszerzés sokkal értékesebb eszköz volt, mint egy évszázaddal később.

6 Csak 17. századi kiadása bizonyos, amely már későbbi átdolgozás szövegét őrzi. Vö. Régi magyarországi nyomtatványok. Res litteraria Hungáriáé vetus operum impressorum. 1473—1600. Bp., 1971. (továbbiakban: RMNy.) App. 10. p.

7 Kérdőjellel Crispurinus névalakot is közöl, forrásra nem hivatkozik: BÁN IMRE: Apáczai Csere János. Bp., 1958. (Irodalomtörténeti könyvtár. 2.) 395. p.