Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)

2001 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kiss Gergely: A somogyvári bencés apátság alapítása és francia kapcsolatai

Kiss Gergely: A somogyvári bencés apátság

51

A Liber Sancti Jacobi többször említi Saint-Gilles-t. Elsőként az első fejezet elején a Compostelába vezető négy főbb út leírásakor. Ezek között első helyen szerepel „Saint-Gilles útja”, s ez mindenképpen figyelmet érdemel, noha ismertetése után inkább ezen utak találkozását és a spanyol „állomásokat” taglalja.30 Ennél sokkalta hosszabb, szinte bőbeszédű kommentárt ad a nyolcadik fejezet, amelyben az út során meglátogatandó, egy-egy jelesebb szent sírját őrző helyeket, állomásokat veszi sorra, melyek felkeresése szinte kötelező.31 A nyolcadik fejezet leírása Arles-lal kezdődik, az itt nyugvó szentek kultuszának 3 caputot szentel a szerző. Másként jár el Saint-Gilles esetében. Nem egyszerűen csak a szent megnevezése, esetleg kultuszának napja jelenik meg (mint Arles-nál), hanem a szerző személyes állásfoglalásával felmagasztalja Szent Egyedet. Ennek során felhasználja a szent legendáját és kiegészíti sírjának gondos leírásával.32 Teszi mindezt nem három ca- putba elosztva, mint előbb, hanem egyetlen, de igen hosszú, két és fél fólióra terjedő szövegbe sűrítve.

A leírás igen impulzív, túlfűtött, olvasója nehezen vonhatta ki magát hatása alól. Figyelemre méltó az a törekvés, ahogy a szerző igyekszik összedolgozni az egyes legendaváltozatok eltérő, gyakorta ellentmondó, anakronisztikus részleteit. A szerkesztő személy nem egyszerűen felsorolja a Szent Egyedhez kapcsolódó csodákat, hanem ezeket mintaként tálalja az olvasó zarándok elé. Hasonló részletességgel csak Szent Leonard és Szent Eutropius történetével foglalkozik, akiknek nagy terjedelemben rögzíti legendáját.33 Mindebből levonható az a következtetés, hogy Saint-Gilles monostora kiemelt szerepet töltött be a zarándoklatok során. Ezt tanúsítja hogy a Liber a compostelai négy út közül az elsőként feltüntetettnek a „Saint-Gilles útja” nevet adja, valamint a szent „életének” és a kultuszhelyet jelentő sírnak igen részletes bemutatása.

Ugyancsak fontos kiemelni azt, hogy jelentős lehetett azoknak a zarándokoknak a száma, akik Compostelába Saint-Gilles filiális monostorain keresztül jutottak el. Elmondható, hogy a vizsgált időszakban az anyamonostor igen kiterjedt saját fiókapátsági hálózattal rendelke30 „Quator vie sunt que ad Sanctum Jacobum tendentes, in unum ad Pontem Regine [Puente al Reina], in horis Yspanie [Hispania] coadantur; alia per Sanctum Egi- dium [Saint-Gilles] et Montem Pessulanum [Montpellier] et Tholosam [Toulouse] et Portus Asperi [Somport] tendit;” (capitulum I.), VIELLIARD, 1969. 2. p.

31 Más címmel szerepel, de lényegében ugyanarra utal, mint a 31. jegyzetben a VIII. capitulum mellett szereplő cím. „De corporis que in ytinere Sancti Jacobi requiescunt, que peregrinus ejus sunt visitanda”. VIELLIARD, 1969. 34. p.

32 VIELLIARD, 1969. 35-47. p.

33 VIELLIARD, 1969. 53—57. p. (Szt Léonard), és 65—79. p. (Szt. Eutropius)