Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)

2001 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kiss Gergely: A somogyvári bencés apátság alapítása és francia kapcsolatai

48

Egyháztörténeti Szemle II/1 (2001)

hetően 1091. szeptember 1-én kerülhetett sor18 — már megjelent Teuzo pápai legátus.19 Ebben a helyzetben a somogyvári alapítás lehetett az az alkalom, ahol a király és a pápa közt felmerülő ellentétek elrendezésére lehetőség nyílt.

Erre utal a hadjárat közben Montecassinoba, Odesirius apáthoz írt levél. Ebben László több rendkívül fontos kijelentést tesz. Már a levél bevezető sorai egyértelműen rávilágítanak Lászlónak a horvátországi foglalás várható pápai megítélésével kapcsolatos aggályaira.20 Ennél azonban a levél sokkal több és kézzelfoghatóbb információt, adatot is szolgáltat, hiszen szerzője, a király megemlíti egyrészt azt, hogy felvette a kapcsolatot Saint-Gilles monostorával,21 másrészt beszámol arról, hogy a saint-gilles-i apátot több javadalom átadásáról biztosította22 (mintegy megelőlegezve a hasonló kedvezményeket Montecassino irányában is23). E két kijelentésből nyilvánvaló, hogy László már hadjárata közben megpróbálta előkészíteni az alapítást. Nem kevésbé fontos, s jól illeszthető iménti magyarázatunkhoz a levélnek az a része, mely arról tudósít, hogy László követeket küld a pápához, II. Orbánhoz,24 egyben kifejezésre juttatja, hogy a pápától ügyében legátust vár vissza,

18 Az alapítás napi keltezésére biztos adattal nem rendelkezünk, ám elég valószínű, hogy azt az anyakolostor (Saint-Gilles du Gard) védőszentjének ünnepéhez, szeptember 1-hez igazították.

19 Személye nem problémáktól mentes, mivel egyes német kutatók szerint Teuzo éppen nem II. Orbán, hanem III. Kelemen ellenpápa híve volt. Erre vonatkozólag ld. MAKK FERENC: Magyar külpolitika, 896—1196. Szeged, 1990. (Akadémiai doktori értekezés. Kézirat.) 207. p., 137. sz. jegyz. (továbbiakban: MAKK, 1990.) Véleményem szerint azonban ez nem áll, mivel több adat is azt támasztja alá, hogy az itt szereplő Teuzo a SS Giovanni e Paolo presbiter-kardinálisa, azaz mindenképp a reformpápaság feltétlen híve volt, nem pedig III. Kelemen ellenpápa embere. Vö.: KISS GERGELY: „Teuzo sancte Romane Ecclesie legatus, ... Teuzo cardinalis”. (Adalékok az I. László-kori pápai-magyar kapcsolatok történetéhez). In: „Magyaroknak eleiről” Ünnepi tanulmányok a hatvan esztendős Makk Ferenc tiszteletére. Szeged, 2000. 265-276. p.

20 „Quamvis peccator existam, quoniam cura terrene dignitatis absque gravissimis non potest promoveri criminibus...” Idézi: FRAKNÓI VILMOS: Szent László levele a montecassinoi apáthoz. In: Értekezések a történeti tudományok köréből, XIX. Bp., 1901. 3—4. p. (továbbiakban: FRAKNÓI, 1901.); DHA. 272. p. (nr. 91.)

21 „Sancti Egidii concregacioni me litteris meis commisi” KOSTRENCIC, M.: Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae, t. 1. Zagreb, 1967, 197—198. p. (nr. 158.), ill. újabban: DHA 265., 271—272. (nr. 87, 91.)

22 „Scias etiam me sancti Egidii abbati plurima in terre Ungarie prestitisse beneficia” Uo.

23 „quod si tibi imago futuri beneficii, scilicet quandoque me per legatos tuos exquisi- eris [...] confirmatum tibi per hunc scriptum, quicquid in Ungaria et Messia et Sclavonia vestro loco nostri homines offere voluerint” Uo.

24 „per capellano nostro [!] et Sorinum nostrum militem quos Vfrbano] apostolico mitto” Uo.