Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)

2001 / 2. szám - RECENZIÓK - Csorba Dávid: Baráth Béla Levente: Martonfalvi György (1635-1681) munkásságának jelentősége a Debreceni Református Kollégium és a magyar peregrináció történetében

154

Egyháztörténeti Szemle II/2 (2001)

gyobb biblicitásra törekedtek, és ezt Coccejus és követői bibliamagyarázói módszerében és szemléletében lelték fel.

A tanulmányút leírása tanulságos. Általános volt 2—3 Universitas meglátogatása, egyesek Angliába is eljutottak; voltak, akik svájci és németalföldi egyetemeket egymás után végigjártak, egyesek 4—5 helyen is subscribáltak (Nagyari József). A személyes sorsok közül némelyik igen különleges: Diószegi Kis István már elmúlt 24 éves, mikor Debrecenben a továbbtanulás mellett döntött; Köpeczi Balázs a gályarabsága előtt és után is beiratkozott külföldi egyetemekre. A hazatért diákok (néhányan útközben meghaltak) meghálálták a hosszú és körülményes taníttatást. Az ellenreformáció és a viszontagságos századvégi magyarországi élet miatt többen viseltek háborúságot, szenvedtek fogságot: mindamellett még a gályarabság után is megmaradtak vallásuk mellett. Fontos egyházi vezetői tiszteket is töltött be a fenti diákok ötödé: esperesek, püspökök is kerültek ki soraikból, tiszáninneni és tiszántúli kerületben egyaránt, sőt a Dunántúlon és Erdélyben is. Sallai Pálról pedig azt jegyezték fel, hogy lelkészként később is az Alma Mater kiváló patrónusa maradt.

A statisztika akkor teljes, ha szólunk a félsikerekről is. Martonfalvi katalógusában található 5—6 olyan személy is, akik nyugtalan természetükkel állandóan zavart keltettek maguk körül. Zsinaton szólították fel őket tanaik visszavonására, vagy eklézsiakövetésre ítélték, esetleg felfüggesztették őket, egyikük pedig pályaelhagyóvá lett (Kecskeméti János): mindazonáltal a makacs, önfejű diákok is a professzor tanítványai közé számiáltattak.

Kérdés ezek után, hogy beszélhetünk-e Martonfalvi-iskoláról? Vajon egyfajta jellegzetes eszmetörténeti irányba sorolható emberek tartoztak-e hozzá, vagy azonos származású, esetleg egy kerülethez tartozó baráti körök, lelkészcsaládok gyermekei? Vagy bármilyen más kategóriával jellemezhető, de körülhatárolható ideológiát, tanrendszert működtető szellemi műhelyet hozott-e létre a neves debreceni tanár? Ennek megvizsgálása a további kutatások feladata. Bár valószínűleg éppen a szabad, de a kegyes, hasznos életre applikált biblikus gondolkodás követelése volt a jellemzője az általa kinevelt értelmiségi körnek.

Külön érdemes szólni az Adattárban szereplők irodalmi munkásságáról. A gyűjteményben a szócikkek második felében, kisebb betűvel szedett formában találhatók a megfelelő adatok, sorba szedve az illető disputációit, és mindazokat a verseket és ajánlásokat, amelyeket ő írt vagy őt tisztelték meg vele. Egyéb művei cím alatt pedig gyakorlatilag a tényleges, irodalom- vagy teológiatörténetileg jelentős művek találhatók, nem a teljesség igényével. Megtévesztő lehet a szócikkek felépítése: mintha nem az utóbbiak alkotnák a fajsúlyosabb alkotásokat, ha