Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)

2001 / 2. szám - RECENZIÓK - Csorba Dávid: Baráth Béla Levente: Martonfalvi György (1635-1681) munkásságának jelentősége a Debreceni Református Kollégium és a magyar peregrináció történetében

152

Egyháztörténeti Szemle 11/2 (2001)

Baráth Béla Levente, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Egyháztörténeti Tanszékének adjunktusa állította össze a neves professzor diákkörének adattárát. A katalógus alapját az a névsor adta, melyet maga Martonfalvi hagyott hátra és tanítványa s kollégája, Szilágyi Tönkő Márton adott ki a Szent Historia (RMK I. 1256.) előszavában. A könyv előszavában megőrzött kb. 80 fő Martonfalvi 20 évi tanársága összdiákságának mintegy tizedét jelenti, az irodalom-, teológia-, egyházfőrténebírásunk jó, ha a katalógus felét ismerte eddig. Baráth Béla kezdeményezése azért jelentős, mert egy szűkén vett ta- nítványi kör életútját, munkásságát kísérelte meg felvázolni.

Az Egyháztörténeti Tanszékhez kapcsolódó alapítvány sorozatában megjelent Adattár előzményének tekinthető a második szám. A váradi, majd debreceni tanár tevékenységének monografikus feldolgozása még várat magára: eddig sok részlet gazdagította a róla kialakult képet, egyháztörténeti, retorikai vagy éppen könyvtörténeti orientáltságú szakmunka révén. A jelen áttekintés középpontjában a peregriná- ció áll. Kétségtelenül ebben, az ún. Martonfalvi-korszakban élénkült meg látványosan a debreceniek külföldi egyetemlátogatása, ekkor jött létre az ezt támogató gazdasági alapítvány, a „Bursa sacra”. Az „illustre collegium” tanárának meghatározó szerepét a szerző kronológiai rendben mutatta be, sok apró történeti adatot felvonultatva.

A sorozat harmadik száma tartalmazza az Adattárat, az előtt található a Szilágyi Tönkő által közölt névsor, utána a hely- és személynevek jegyzéke, majd a tanítványok külföldi disputációinak katalógusa. A szócikkekben a névváltozatok, majd a bizonyosan megállapítható születési és halálozási adatok után következnek a történeti adatokat tartalmazó életrajzok, néhol magánéleti vonatkozásokkal is bővítve. Az irodalmi tevékenységre utaló részek alkotják a szócikk másik részét, ezt zárja a szakirodalom rövidített listája.

Az Adattár a figyelmes olvasónak hasznos művelődéstörténeti tanulságokat nyújt. A történeti életutak felvázolják a tanítványi kör szellemi horizontját, tevékenységének hatósugarát. A katalógus többnyire olyan diákok névsora, akik kiemelkedő szellemi képességeik és hasznos közösségi munkájuk alapján (praeceptorok, contrascribák, senio- rok nemzedéke áll össze a fenti listából) kaptak lehetőséget a külföldi utakra (a „Bursa sacra” sokszor hihetetlenül bőséges adományát élvezve). A felsorolt 81 személynek kb. 40%-a töltött be fontos diáktisztségeket, ekkor kapott új funkciót a könyvtárosi tiszt is (Szombati K. István személyében). A külföldi utak finanszírozását a város, az egyéni alapítványtevők és 1666-tól a „Bursa sacra” látta el; a névsor kb. 60 %-ának juttatott a Martonfalvi-féle alap kiegészítő (30—60, általában