Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 2. szám - KALÁSZATOK - Bubnó Hedvig: Az egyház szerepe a 18-19. századi társadalmi modernizációban a Pannon-térségben
L42 Egyháztörténeti Szemle 11/2 (2001) 1844 őszén a katolikus egyházban valóban új típusú, a konzervatív párt önálló politikai platformjaként funkcionáló mozgalom indult. Tanácskozásaik jegyzőkönyvei azt mutatják, hogy az egyház az ellenzék liberális reformpolitikáját összességében és határozottan visszautasította, mert abban a katolikus egyház megsemmisítésére vagy legalább is háttérbe szorítására irányuló erősen antiklerikális tendenciákat vélt felfedezni. A mozgalom felismeréseiből, követeléseiből Fazekas Csaba az alábbiakat emelte ki: egyháziak fokozottabb részvétele a közéletben, elsősorban a megyegyűléseken, a világi nemesség megnyerése érdekében; bátor szembenézés a modernizálódó nyilvánosság kihívásaival; a sajtó rendkívüli szerepének felismerése a közvélemény alakításában (döntés születik az egyház álláspontját népszerűsítő napilapok, folyóiratok, röpiratok terjesztéséről); a felnövekvő generáció megfelelő politikai nézeteinek formálásához az oktatás katolikus jellegének és az egyházi intézmények társadalmi súlyának erősítése; a káptalanok képviselőinek 1825-ben megszüntetett személyes szavazati jogának helyreállítása, s annak összekapcsolása a szabad királyi városok szavazati jogának kérdésével. Michaela Kronthaler (Ausztria, Graz — „Harc a konkordátumért”) tanulmánya az Ausztria és a Szentszék között 1855-ben létrejött, az egyházi szabadság és az állami rend viszonyát katolikus elv szerint rendező konkordátumot a 19. századi Habsburg Monarchia legjelentősebb egyházpolitikai eseményének nevezi. Az előadás első fele a konkordátumhoz vezető út előzményeit (az 1849-es bécsi püspöki konferencia; az olmützi alkotmányhoz csatolt császári pátens, valamennyi keresztény egyház önálló belső rendalkotási jogáról; az 1850-es áprilisi rendeletek) vázolta fel, majd Othmar von Rauscher seckaui hercegérsek és Friedrich Schwarzenberg salzburgi érsek személyében nevezte meg a folyamat hangadóit. Megkülönböztetett hangsúllyal szólt J.E. Veith, a bécsi dóm olvasókanonokjá- nak szerepéről, aki az egyház jövőjét a Habsburg szövetségben látó Rauscherrel szemben a liberális katolicizmust képviselte, kinyilvánítva, hogy az egyház erejét nem az állami protekció, hanem a saját erő, az önállóság és az aktivitás garantálja. Az egyezmény cikkelyeinek részletes felsorolása és elemzése után bemutatta a Konkordátum ellenzőit, és megrajzolta az ellenvélemények nemzetközi egyházpolitikai hátterét. Ismertette továbbá az 1861, vagyis az osztrák liberálisok vezető szerephez jutása után a Konkordátum megítélésében bekövetkező változásokat, melyek eredményeként 1868-tól a kormány az egyoldalú revízió útjára lépett (májusi törvények). A pápa kemény bírálatára reagálva az osztrák konkordátum-pártiak hűségnyilatkozat gyűj
