Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)

2001 / 2. szám - KALÁSZATOK - Bubnó Hedvig: Az egyház szerepe a 18-19. századi társadalmi modernizációban a Pannon-térségben

Ismertetés

137

jain, nem engedte, hogy egyháziak az állam szándékaival ellentétben működjenek. A példák sorából Barta János kiemelte, hogy püspöki székek hosszú évekre betöltetlenül maradtak, a nagy püspökségek területét földarabolták, az egyházi ünnepek számát csökkentették, az 1773-ban föloszlatott jezsuita rend vagyonát oktatási célra fordították. A felsorolt intézkedések jelentős mértékben szították a konfliktust a katolikus egyházzal. Az előadó megállapítása szerint bár valóban II. József türelmi rendelete biztosított a protestánsoknak törvényi egyenlőséget, a már korábban is csupán csekély mértékű diszkrimináció szinte automatikusan megszűnt. A vallási konfliktus egyértelműen háttérbe szorult a magyar történelemben, amit az a tény is bizonyít, hogy nagyszámú protestáns élte túl a rekatolizációs politikát. A 18. század végére a lakosság ‘Á-e protestáns maradt, a római katolikusok száma nem tudta meghaladni a lakosságszám felét, míg 21 % ortodox, 6 % görög katolikus, 1 % pedig zsidó vallású volt.

Norbert Frank (Ausztria, Eisenstadt — „A jozefinizmus hatása a mai Burgenland egyházközségeire”) előadását azzal a megállapítással kezdte, miszerint állam és egyház konkurencia harcában mindig az a tét, hogy melyik tud nagyobb hatást gyakorolni a népre. A 18. századi abszolutista uralkodók mintegy előfutáraként az állam- és egyházalapító Szent István történelmi tetteit méltatta, aki mint felvilágosult és abszolutisztikus monarcha, a kereszténység felvételével birodalma egységét kívánta megteremteni, és akinek felfogása szerint az állam nem más, mint az értelem és a hatalom legmagasabb szintű összekapcsolása, melynek az egyházat is alá kell rendelni. Frank szerint II. József ehhez az „Istváni szellemiséghez” tért vissza, amikor az állam és az egyház viszonyát kívánta rendezni. Az egyház megújulása érdekében személyesen lépett fel, intézkedéseit következetesen vezette be. A jozefinista reformok kezdetei — hangsúlyozza — Mária Teréziáig nyúlnak vissza, és II. József utódai alatt is hatnak. Legfontosabb intézkedéseit (kolostorok megszüntetése, parókiák megrendszabályozása, papképzés szabályozása, stb.) Burgenlandban is bevezették, de a 19. század közepére ott is visszavonták őket. Kiemelte, hogy az egyház a 18. század végén bizonyosan reformorientált volt. Képviselői nem önmagukban II. József kezdeményezéseit, hanem a reformok bevezetésének módját kifogásolták. Az uralkodó ugyanis túl gyakran beleavatkozott az egyház belső ügyeinek részleteibe, ami részben hiúságából is fakadt. Másrészt viszont türelmetlenül törekedett műve kiteljesítésére, így reformja sokban eleve bukásra ítéltetett. A talán túl korán és túl radikálisan bevezetett intézkedések jelentős részének jogossága azon-