Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 2. szám - KALÁSZATOK - Krisch András: Egy orsolyita visszaemlékezése Sopron 1945. évi Nagyhetére
124 Egyháztörténeti Szemle 11/2 (2001) utat háromszor is meg kellett szakítani, hogy az esetleges bomba legalább az óvóhelyen érjen bennünket.— Mikor végre eltűntek a halmok, azokkal együtt másfajta burgonyát kedvelő rágcsáló élőlények is, seprüt ragadtunk, M. Imelda levegőjavítási műveletbe kezdett, mégpedig nagy szakértelemmel forgatott egy vizes törülközőt, e művelet eredményeképen a rothadási gőzökét dohosság illata váltotta fel. —A pince közepére piros kokuszfutó került, a páholyszerű mélyedésekben, ahol, előbb a krumpli állt, lehetett helyett igényelni,— a hátsó „páholyt teakonyhának rendezték be, szóval már majdnem elértük az összkomfortot, csak lábaink sóvárogtak vízszintes helyzet után. —Ezen nemsokára segítettek, mert a bátrabbak egy-egy felfedező úton a németektől itthagyott derékaljakra akadtak, melyeknek átható carbólillata teljes garanciául szolgált a kevés számú aggódók számára is. így ezeket esténkint szépen kirakták a földre, (aki napközben óhajtott heverészni annak némileg kellett a mászáshoz is érteni!) és édeshangu apácaszuszogás szolgáltatott szerenádot az áldozatos virrasztóknak. (M. Xavéria és Sz. Jo- lánka..) —Ebben az időszakban elhallyathatatlan15 látványban lehetett részünk. —Ha a pince végén lakó két kanonok úr el akart távozni a helységből, ez csak fekvő apácákon való átbotorkálással történhetett meg, de mivel így is életveszély, jobban mondva egy-egy fejberugás vagy rátaposás veszélye állt fenn, szükség volt világításra, melyet a jó Ludovika nővér szolgáltatott az áraknak. A menet a következőképen alakult. Elől ment a (kissé hajlott hátú) nővér az istálólámpával,— másik kezét hátranyujtva vezet boldogult Huber kanonok úrat. (Kb. 2 m hosszú hatalmas ember) aki a régebbi lakó lévén, bizonyos előjogokat élvezett társával, ahozzá hasonló termetű Bene16 kanonok úrral szemben. így atyai jóindulattal nyújtotta szabad kezét hátra, a két úr, mint elválaszthatatlan jó pajtások ballagot egymás kezét fogva a nővér után. —A leégett épülettraktus alatti óvóhelyen „raktározták el” a ház összes, be nem falazott ágynemű készletét. —Párna és dunyhahegy meredezett ott, melynek végében két fiatal káplán őrizte az apácákat. (Az idősebbek tartózkodtak azon az óvóhelyen, mely a klauzurában volt.) Mikor már kissé nekibátorkodtunk, ide jöttünk át tisztálkodni, erre az időtartamra a káplánokat kilakoltatták az ajtó elé, ahol hűségesen álltak őrt, volt aki az időt „stoppolta”, hogy meddig tart el egy-egy apáca toilette, —Az előbb említett ágyneműhegyben kínálkozott a valóban fejedelmi fekvőhely. Olyan jól be lehetett magunkat furni a tollak közé! Senkit sem izgatott, hogy kiében fekszik, legjobb helynek az számított mely még nem hült ki teljesen az előző használó után. Első alkalommal 3—4 órát aludtunk így délelőtt egyhuzamban. —Klauzuráról persze nemigen lehetett szó s így látszik, ez tetszett az áraknak, mert akárhányszor szeretett volna az ember egyszer már asztal mellett ülve étkezni, —(az igények egyre növekedtek ám akkor is!) —nemegyszer a papokat ta15 Értsd: elhagyhatatlan. 16 A két kanonokról: Huber János, a kánonjog doktora, olvasókanonok. Bene Pál kanonok, mindketten a soproni társaskáptalan tagjai voltak. Schematismus venerabilis cleri almae dioecesis Jauriensis pro anno domini 1943. Győr, 1943. 19—20. p.
