Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 2. szám - FORRÁSKÖZLÉS - Nagy Kornél: II. Aristakes kat’olikos enciklikája 1475-ből
Nagy Kornél: II. Aristakes kat’olikos enciklikája 1475-ből 116 lyek Xac’atur-ra, valamint a hatásköre alá tartozó közösségre vonatr koznak. Furcsamód a körlevél tartalma és stílusa nemcsak hasonló, hanem számos esetben megegyezőnek mutatkozik az 1475-ös körlevéllel. Sajnos a dokumentum utolsó bekezdése hiányzik vagy töredékes, mivel a forrás keltezése illetve pecséttel való ellátása nem követhető nyomon. így az az év, amelyben Xac’aturt érsekké szentelték fel, számunkra teljesen ismeretlen. „A lengyelországi örmények krónikája” azonban tartalmaz néhány olyan értesülést, amely némiképp tisztázhatja ezt a problémát. A forrásból úgy értesülünk, hogy Xac’atur 1461-ben Leopolis (Lwów, Lemberg, Lemburg, Lewonopol, Ilov, Ilyvó) előjárójává vált, majd érsekként szolgált 1463-tól, egészen 1502-ben bekövetkező haláláig.41 Ez alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy Xac’atur felszentelése 1463-ban történt meg, illetve II. Aristakes kat’olikosnak a beiktatásra vonatkozó körlevelét még ugyanabban az évben írták meg. II. Aristakes kat’olikosnak a lengyelországi örmény- séghez szóló körlevele fényt derít egy másik, mindez ideig általunk ismeretlen történelmi tényre. II. Aristakes egyházfővé választásával kapcsolatban Ormanean megállapította, hogy ez az aktus a szinódus szankciója nélkül történt.42 A lengyelországi örmény közösségnek írt dokumentumban azt a következő figyelemreméltó megállapítást találjuk Aristakes-szel kapcsolatban: „Isten kegyelméből, s a mi Világosító Szent Gergelyünk által adományozott kegyből, elfoglaltuk Szent Edzmi- acin trónusát, hogy irányítsuk és igazgassuk a Szent Örmény Egyház dolgait. [Aristakes] küldetett a Szentlélek kegyéből, s a Haykazean [Örmény] nép parancsára, valamint a keleti [nagy-örményországi] vardapetek hozzájárulásával. Nevezetesen Smawon vardapet, Sargis vardapet, Dawit’ vardapet, Daniel vardapet, valamint népünk és nemzetünk (azatordiac’n) képviselői.”43 Ez a dokumentum tisztán megerősíti azt a tényt, hogy II. Aristakes egyházfővé való felszentelése az örmény konklávé jóváhagyása által történt meg, ahol számos egyházi és világi méltóság volt jelen. Következésképp megválasztása az örmény egyházi tradíciók alapján zajlott le Edzmiacinban. Az örmény egyháztörténelem korai kutatói — Arakel Dawrizec’itől egészen Malak’ia Ormaneanig — tulajdonképpen nem ejtettek komoly hibákat munkáikban. Nem önhibájukból okoztak olyan hibás kronológiai eltéréseket, amivel zavarba hozták a szakma művelőit. Az eltéréseket elsősorban azzal lehet megmagyarázni, hogy a történetírók értesüléseiket hibás korabeli forrásokból meríthették. Továbbá komoly gondot jelenthetett számukra, hogy a források áttekinthetőségét meg41 PETROVIÖ’, 1980. vii., 16., 116., 117., 134. p. 42 Ormanean, i960, para. 1471. 43 ALISÁN, 1896. 225-226. p.
