Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)

2001 / 2. szám - FORRÁSKÖZLÉS - Nagy Kornél: II. Aristakes kat’olikos enciklikája 1475-ből

Nagy Kornél: II. Aristakes kat’olikos enciklikája 1475-ből

I 10

töltötték Simeon Erewanec’i, tewond Alisán és Abraham Zaminean kronológiái. Bár hozzá kell fűznünk, hogy adataikkal inkább bonyolították az amúgy is összekuszált helyzetet. Erewanec’i listája az egyházfőkről a következő: III. Sargis (1476), III. Aristakes (1496), I. T’a- deos (1499), II. Elise (1504), V. Nerses (1506) és III. Zak’aria (1515).12 Alisán listája a következő adatokat szolgáltatja: III. Sargis (1467), Vili. Hovhannes (1475), III. Sargis (1477), III. Aristakes (I486), II. Yusik (1488), I. T’adeos (1499), II. Elise (1504), IX. Hovhannes (1505), V. Nerses (1506) és III. Zak’aria (1515).13 S végül Zaminean kronológiája pedig a következőt mutatja: II. Sargis (1468), VII. Hovhannes (1476),

III. Sargis (1477), II. Elise (1506) és II. Zak’aria (1515).14 Az utóbbi három lista összehasonlítása végeredményben azt mutatja, hogy nem mutatható ki semmilyen egyezés a kat’olikosok neveivel és uralkodási évükkel kapcsolatban. Ez alól kivételt képez II. (III.) Zak’aria kat’olikos, akinek uralkodását ugyanarra az évszámra teszik: 1515-re. Látni fogjuk, hogy M. Ormanean következtetése is alig eltérő az előbb említett történészek kronológiáitól: megállapításai ugyanis bizonyos módosításokat kívánnak meg. Mint ismeretes a kilikiai Örményországban (miután 1375-ben elvesztette függetlenségét) fennálló helyzet miatt az örmény klérus arra a meggyőződésre jutott, hogy az egyházfő székhelyét vissza kell helyezni Nagy-Örményország területére: Sisből Edzmiacinba. A kilikiai örmény papság jelentős részének sikerült megnyernie az akkori egyházfőt, (IX. Grigor Musabekean kat’olikost) valamint a nagy-örményországi főpapságot és nemességet, hogy nemzeti zsinatot (zolovk’) hívjanak össze 1444 májusában Valarsapatban (Edzmiacinban). A jelenlévő püspökök, archimandri- ták, vardapetek, illetve világi nemesség abban egyeztek meg, hogy az egyházi székhelyet mindenképpen vissza kell helyezni Edzmiacinba, azaz Nagy-Örményországba.15 IX. Grigor kat’olikos — ragaszkodván hatalmához — azonban nagy meglepetésre elutasította a nemzeti zsinaton való részvételt. Ezért a zsinat (szinódus) egyházfővé a szerzetes Kirakós Virapec’it választotta meg egy látszólagos kompromisszum eredményeként: mert korábban rivalizálás volt a Siwnik és Vaspura- kan tartománybeli papság között az egyházfői hivatal feletti ellenőr12 EREWANEC’I, SIMEON: Dzambr Girk’, or koc'i Yisatakaran arjanac’uc’ic. Valarsa- pat, 1873. (Szamadáskönyv, melyet jegyzéknek neveznek.). 20. p.

13 Alisán, Lewond: Ararat. Venetik, 1890. 230. p.

14 ZAMINEAN, Abraham: Hayoc’ ekelec’u patmut’iwn. Vol. II. Nor-Naxidzewan, 1808. (Az örmény egyház története.) 227e. p.

15 E történeti eseményről bővebb információt közöl számunkra Kostaneanc’, Karapet (ed.): T’ovmas Mec’op’ec’u Yisatakarane. Tiflis, 1892. (Thovmas Mec’op’ec’i krónikája.) Továbbá: ORMANEAN, MALARIA: Azgapatum. Vol. II. Beyrut, 1960. (Nemzettörténet. 2. kiadás.) (továbbiakban: ORMANEAN, 1960.) paras. 1444—1460.