Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Sarnyai Csaba Máté - Lakatos Andor: Megjegyzések egy készülő forráskiadvány margójára
100 Egyháztörteneu Szemle II/2 (2001) ben 1998-ban megkezdett gondolatokat — a 19. századi forráskiadás módjának további részletekre kiterjedő újra értelmezését vessük fel. A készülő kötet néhány apró mozzanatban már erre felé mutat. A fentieket figyelembe véve a szövegközléseknél egész szavakon nem változtattunk, nem hagytunk ki, nem toldottunk be. A központozás és helyesírás viszont, az olvashatóság és az egységesítés kedvéért, a mai szabályoknak megfelelően történt. Mivel a hangzásalak különbsége a helyesírási különbözőségek többségénél nem állapítható meg, ezért — a Benda által írottaktól ezen a ponton különböző Hermann ajánlását20 követve — ezekben az esetekben is a mai helyesírás szabályait alkalmaztuk. Érvényes ez a magánhangzók utáni kettőzött mássalhangzókra, azokat — szemben az 1974-es szabályzattal21 — olyankor is elhagytuk, ha ejtésük vitás (pl. melly = mely, hattalmas = hatalmas). Ugyanígy tét tünk az összetett szavakban, illetve a nem rag helyzetben álló kettőzött mássalhangzókkal akkor is, ha mássalhangzó után következtek, mivel ezt kiejteni úgysem lehet, sőt esetleg félreértést is okozhatnak (pl. mosttan = mostan). Ugyancsak elhagytunk minden ‘-ot — ellentétben az utóbb hivatkozott cikkel22 — tekintet nélkül arra, hogy azt névelők (pl. a’ király = a király), kötőszók (a’ mely = amely) mellett, vagy a nak/nek rag helyett (pl. a királyok’ szívei) használták-e a forrásban. A szavak egybe- vagy különírásánál is a mai szabályokat tartottuk szem előtt. Eltérően Benda Kálmán iránymutatásától23 ezt alkalmaztuk az „az” illet ve „a” névelővel összetett névmásokra és határozókra is (pl. az ki = aki, az hol = ahol, az mely = amely, az mint = amint). A családneveket, illet ve a hozzájuk kapcsolódó előneveket — amennyiben rekonstruálható volt — abban az alakban és sorrendben írtuk, ahogyan az illető személy használta. A forrásban két vagy több részben írt földrajzi nevek miden elemét nagybetűvel kezdtük (pl. Bács Bodrog Megye) Természetesen az érthetőség mint fő szempont nem jelentette azt, hogy ne törekedtünk volna a szövegek stílusának, nyelvjárásának megőrzésére. A központozás változtatásai pedig elsősorban az oldalas körmondatok tagolását jelentették. Kis- és nagybetűket cseréltünk ki időnként: például a megszólítások egységesítése kedvéért, illetve elhagytuk a felesleges nagybetűket a szövegekből. A nyomtatott forrásokban dőlt betűvel szedett részeket eredeti formájukban közöltük. Ennek következtében, az elkülöníthetőség kedvéért, az eredetileg aláhúzott részeket — a Benda-féle szabályzattól24 eltérően — nem dőlt be20 Hermann, 1998. 153. p. 21 Benda, 1974. 446. p. 22 Benda, 1974. 445. p. 23 Benda, 1974. 445. p. 24 Benda, 1974. 445. p.
