Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)

2001 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Balogh Judit: A székely nemesség és a vallási hovatartozás kérdése

88

Egyháztörténeti Szemle II/2 (2001)

hez képest Erdélyben, még inkább a Székelyföldön azonban több esetről is beszámoltak a kortársak, amikor felgyújtották a templom bizonyos berendezéseit, vagy ellenségeskedés tört ki, mégpedig nem csupán a reformálni szándékozó lelkipásztor és a nép vagy a földbirtokos és a nép között, hanem akár egy településen belül, mint például Székelyudvarhelyen vagy Marosvásárhelyen is.'2 Pokoly József éppen a székely városokkal kapcsolatban állapítja meg, hogy „ezekben nehezebb sorsa volt a reformatiónak, mivel a királyné és a barát hatalma közvetlenül nyugodott rajtuk és felettes polgári hatóságaik nem bírtak olyan függetlenséggel, mint a szászoké és nem is helyezkedtek olyan egyértelműséggel a reformátio álláspontjára, mint azok.”3 Az indoklás talán magyarázatul szolgálhat a protestantizmus valamivel későbbi jelentkezésére a Székelyföldön, de nem ad választ arra a kérdésre, hogy vajon a „barát”, Fráter György és Izabella halála után miért nem történt meg a vallásváltás a székelység körében is olyan radikálisan, mint ahogyan az Erdély más területein megfigyelhető. Pontosabban talán azt mondhatnánk, hogy ha időleges vallásváltás történt is, mint például Csíkszék több településén, a rekatolizáció voltaképpen még sok helyütt az előtt végbement, hogy a magyarországi reformáció elindult volna. Zoványi Jenő a reformációnak a székelyek közötti hah hatos terjedéséről írt,4 ami azonban felemás módon sikerült. Míg ugyanis a székely közösségek többsége protestáns, elsősorban református és unitárius lett, addig a primori réteg nagy része megmaradt katolikusnak. A sajátos helyzetnek nyilván számos olyan oka volt, ami a helyi körülményekből következett. Ilyen volt például az a körülmény, hogy az európai katolicizmustól, sőt még Erdély központi településeitől is meglehetősen távol eső Csíkban nem volt szükség vallásváltásra ahhoz, hogy a reformáció vívmányait katolikus köntösben megvalósítsák. Talán nem véletlen, hogy egy 1591-es vizsgálat szerint Csíkban 17 templom volt 17 pappal, és a papok közül 12 nős volt.5 Az erdélyi katolikus püspökség gyulafehérvári megszűntével a fegyelem is lazult, és nem volt, aki ezeket az elhajlásokat megtorolta volna.6 Emellett János Zsigmond uralma alatt legálisan terjedt az unitárius

2 POKOLY JÓZSEF: Az erdélyi református egyház története. I. köt. Bp., 1904. (továbbiakban: POKOLY, 1904.) 157. p.

3 POKOLY, 1904. 66. p.

4 ZOVÁNYI JENŐ: A reformáció Magyarországon 1565-ig. Bp., 1922. (Reprint: 1986.)

5 ENDES Miklós: Csík-Gyergyó, Kászon székek (Csík megye) földjének és népének története 1918-ig. Bp., 1938. (továbbiakban: ENDES, 1938.) 140. p.

6 Ezért Báthory András a plébániákból szervezett egy esperességet és helyi főesperest választott a csíkkozmási pap személyében, és azt javasolta, hogy az erdélyi egyházmegyét ne távolról próbálják irányítani, hanem a helyi, csíksomlyói ferences kolostorból szenteljenek püspökké valakit. Uo. 140. p.