Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Molnár Antal: Adatok a váci püspökség török kori történetéhez
Adatok a váci püspökség török kori történetéhez Molnár Antal ALÁN NINCS MÉG EGY OLYAN EGYHÁZMEGYÉNK, AMELYNEK Török kori története olyan alaposan fel lenne tárva, mint éppen a vácié. Ez a tény szoros összefüggésben áll a török korral foglalkozó történetírásunk historiográfiai sajátosságaival. A magyarországi hódoltság kutatása Salamon Ferenc klasszikus könyve1 óta elsősorban az alföldi falvak és mezővárosok vizsgálatára összpontosította figyelmét, a világi történetírás ilyen irányú érdeklődése az egyházi történet- írásra is hatással volt. A világi és egyházi hódoltság-kutatás Alföld-központúsága mindenekelőtt ezen régiónak a hódoltságon belüli kiemelkedő jelentőségével magyarázható: a Duna-Tisza közének északi fele maradt meg a legmagyarabb lakosságúnak a török uralom időszakában, ezért ez a terület őrizte meg leginkább a kapcsolatait a magyar feudális intézményrendszerrel. Ennek köszönhetően egyrészt az Alföld és az alföldi peremvidék török kori történetével kapcsolatban maradt fenn a legtöbb forrásanyag, a magyar jelleg mellett ez a körülmény is magától értetődően növelte a kutatási kedvet.1 2 Mindennek az egyháztörténelemre gyakorolt hatását mi sem mutatja jobban, mint hogy az 1 SALAMON FerENCZ: Magyarország a török hódítás korában. Bp., 1885. (2. kiadás) 2 Vö. pl. újabban: Hegyi KLÁRA: Török berendezkedés Magyarországon. Bp., 1995. (História Könyvtár. Monográfiák 7.) 131—145. p.
