Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)

2001 / 2. szám - TANULMÁNY - Sárai Szabó Katalin: Nőkép a református sajtó tükrében, 1867-1918

Sárai Szabó Katalin: Nőkép a református sajtó tükrében

29

dolgozó női diakónia tudja és fogja megtartani, oly főleg női nemzedék nevelése által, mely a mai önző, léha ledér női típussal szemben harcba viszi és győzelemhez segíti a honleányi, családi, anyai, Krisztusi feladataiba önfeláldozóan beletemetkező magyar kálvinista női típust, amely egyedül lehet sikeres megmentője férfi ifjúságunknak s általa nemzetünknek is”68 A diakonisszában megteremtődött a családon kívül élő református nő típusa, aki főleg a betegápolásban és a többi szeretetintézményben töltötte be magasztos hivatását. Azokon a területeken tehát, ahol katolikus apácák is működtek, a diakonisszáktól elvárták egyházuk és vallásuk védelmező szerepét. „Hány protestánst hódítottak már el, hány katolikust térítettek vissza az Istenhez, s erősítettek meg az apácák. [Ti. a kórházakban.]”58 59

Még egy, az egyházi életben fontos szerepet játszó „nőalakról” kell szólnunk, a papnéról. Ő, aki elsősorban férje, a lelkész munkáját segítette, olyan hátteret teremtve, melyben férje teljes odaadással végezhette hivatását, ezenkívül életével példát adhatott a gyülekezet nőtagjai számára. A cura pastoralis munkájából szintén tevékenyen vette ki részét. „Hiszen vannak s ép a női életkörben olyan dolgok, a melyeket a papnak nem s csak a papnénak mondhat el az asszony”60 A nőegyletek megszervezésében, működtetésében is komoly szerep várt rá, a belmissziós mozgalomban pedig az evangelizációban tekintették fontos munkatársnak . „Jézus Krisztus hívei vagyunk, maradunk, az egy Isten, a mi szerető Atyánk szolgálatában. Ezt kell hirdetnünk minden alkalmatos és alkalmatlan időben; ezt tegyük mint nemzeti papság; ezt tegye különösen az, a ki erre hivatalos... vezesse az élő kútfőhöz a reábízot- takat, építse Isten országát... S mindebben ki lehet, ki legyen leghatalmasabb segítőtársa? Maga a hitves és élettárs! Minden papnénak diakonisszának kell lennie, ki szíves-örömest szegődik a belmisszió szolgálatába.”61

Eddig az egyházi életnek azon területein nyertek egyre nagyobb teret a nők, amelyről úgy tartották, hogy „a női nem természetének és hivatásának megfelelő lehet”62 A nőket sem lelkészi, sem presbiteri szolgálatra nem alkalmazták, és eltiltották, ha

58 NAGY KÁROLY: Nőnevelés — nőnevelő. In: Református Szemle, 1916. augusztus 15. 487. p.

59 KOVÁCS ÁRON: A diaconissa kérdéshez. In: Erdélyi Protestáns Lap, 1902. november 6. 535. p.

60 Egy papleány: Nők a cura pastoralis terén. In: Erdélyi Protestáns Lap, 1906. május 10.

61 HAENDEL VILMOS: Az evangéliumi nőegyesületekről. In: PEIL, 1903. október 11. 649. p.

62 SzŐTS FARKAS: Nők az eklézsiában. In: PEIL, 1893. november 16. 723. p.