Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 2. szám - TANULMÁNY - Sárai Szabó Katalin: Nőkép a református sajtó tükrében, 1867-1918
26 Egyháztörténeti Szemle 11/2 (2001) tor, névnap stb. Azt meg pláne el sem hiszik, hogy egy tanítónő úgy tudjon tanítani, mint egy férfitanitó. ... Városban is sűrűn találkozunk tanítónőellenes irányzattal. Oka ott is a tanítani tudás iránti bizalmatlanság, egyik-másik szerencsétlen tanítónő nagyságának túlzása a viselkedésben, érintkezésben s néha a kötelességérzet hiánya.”49 A másik problémát a női és férfi munkavállalók közötti feszültség jelentette, a tanítónők „túltermelése” miatt többen úgy gondolták, hogy a férfiak elől veszik el a helyet. A szakmaiság kérdése is napirendre került, mert amint írják: „Hány családban tartják még most is tisztességtelennek az üzleti, az ipari vagy a házi foglalkozást s csak az ún. »felsőbb pályák« képeznek kivételt! ... Hogy vajon a leányok a felsőbb pályákra mutatnak-e elég képességet, ez a pályaválasztásnál közömbös és mivel az orvosi és a művészi pálya még kevés kilátást nyújt majdnem kivétel nélkül a tanítónői pályára tolulnak.”50 Nő és vallás, nő és egyház A nő vallási életben betöltött elsődleges szerepének azt tartották, hogy mint édesanya a gyermekébe oltsa a vallásos érzelmeket. Ezért a református leányiskolák pedagógiai célkitűzéseinek lényeges eleme volt a valláserkölcsi nevelés A családon belüli vallás-erkölcsi szerepe mellett a nő másik tevékenységi körét a jótékonyság gyakorlásában, és a cura pastoralisban határozták meg. „Különösen jellemző a nők vallásosságában az a vonás, hogy meggyőződésöket nagy sikerrel tudják terjeszteni. Köztudomású tény, hogy a nők vallás-erkölcsi hatása a férfiakra, a férjekre, a gyermekekre sokkal nagyobb és sokkal intenzívebb, mint megfordítva... Az apostolkodást, térítést, sőt a »cura pasto- ralist«-t is az erős vallásos meggyőződésű nők nagyon sikeresen tudják gyakorolni.”51 A cikkírók egy része a ref. egyház megtartó erejének tekintették a nőket. A katolikus egyház és az elvilágiasodás veszélyétől tartók és a terjedő belmissziós irányzat képviselői nagy jelentőséget tulajdonítottak a nők egyházi életben betöltött szerepének. Egyre elterjedtebb lett az a hang, mely szerint „el kell már egyszer vetnünk magunktól azt a veszedelmes előítéletet, hogy a hitélet fölébresztése és erősítése, a lelkeknek az Istenhez való vezetése csupán a papok dolga ... százezren és százezren járnak Isten nélkül, a bűn útjain. S tudnunk kell azt is, hogy e százezrek felerészben nők és hogy a nők 49 Sz. K.: A tanítónői oklevelek értéke. In: Debreczeni Protestáns Lap, 1911. szeptember 23. 50 SÁFRÁNY LAJOS: A nő paedagogiai hivatottsága és a tanítónő kérdés. In: Debreczeni Protestáns Lap, 1905. szeptember 16. 582. p. 51 SzÖTS FARKAS: Nők az eklézsiában. In: PEIL, 1893. november 16. 724. p.
