Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 2. szám - TANULMÁNY - Sárai Szabó Katalin: Nőkép a református sajtó tükrében, 1867-1918
10 Egyháztörténeti Szemle 11/2 (2001) nak nyilvánítják, a családi életre való szorítkozást igazságtalannak, sőt nemzeti kultúránk elleni bűnnek hirdetik. Ezek a nők és férfiak lehető egyenjogúsítását sürgetik s a nőknek eddig kizárólag férfiak által betöltött közpályára való bocsátását kívánják. S teszik ezt nemcsak azért, hogy férj nélkül maradt nőknek kenyeret, megélhetést biztosítsanak, hanem azért is, mert meggyőződésük szerint a nőnek a nyilvános élet küzdelmeiben, a kultúra előbbre vitelében a férfival versenyre kelni joga van. Másik oldalon állnak azok, kik a nő egyedüli természetes helyéül a társadalomban most is, ezutánra is a családi tűzhelyet tekintik, melyen kívül számára nincsen üdvösség. Ezek is megengednek annyit, hogy a nő szükségből, ha a családi életet nélkülözni kénytelen, minden olyan pályára léphessen, mely természetével ellentétben nincs, mely nem vetkőzteti ki nőiességéből s mely nem teszi őt képtelenné arra sem, hogy természetes rendeltetésének — ha később alkalma van rá — eleget tehessen, hogy minden körülmények közt feleség és anya tudjon lenni.”10 11 A 90-es évek végétől az 1900-as évek elején a nő a vallásmegtartó, az egyház jövőjét építő szerepe emelkedett ki és vált egyre fontosabbá, annak következményeként, hogy a férfiak tömegesen otthonukon kívül vállaltak munkát és ebből kifolyólag egyre „világiabbakká” váltak. Az otthon maradó nő a családi élet és vallás megtartójaként egyre nagyobb jelentőséggel bírt. „A nő védi és fenntartja a közerkölcsöt, formálja és neveli azokat, kik a hazafias és egyházi életnek egykor folytatói és hűséges munkásai lesznek. 0 a szeretet forrása, ki arra van hivatva, hogy szeretetének vezérlő hatalmával szívünkbe szőjje azoknak az érzéseknek a fonalszálait, melyeknek nyomán felfakadjanak bennünk nemcsak az egyéni élet érzései, hanem ama virilis vonások is, melyek úgy hozzákötnek bennünket az anyaszentegyház és hazánk életéhez... A nő belső lelkűiét kormányosa s az emberi szív érzésmódjában a jó erkölcsök megteremtője, ki azon a címen, hogy a nemes érzéseket beleoltja lelkűnknek még legutolsó rejtekébe is, az anyaszentegyház törekvéseinek elsőrangú tényezője. És a nő, mint édesanya az, ki belecsepegteti gyermekeinek szívébe a vallásnak felséges világát.”11 A nő társadalmi szerepének egyik legmeghatározóbb jelentőségét a hazafiságra nevelésben látták. „Egész nemzedéke érzelmi világa felett uralkodván tehát a szív, a népek, nemzetek nagysága, dicsősége, jövendő sorsa nyugszik a gyenge női vállakon. Lelkes, honszeretettől 10 GULYÁS ISTVÁN: Leánynevelésünk és a felsőbb leányiskolák I. In: Debreczem Protestáns Lap, 1896. február 8. 69. p. 11 Gencsy Albert - Görömbei Péter - Mikecz János - Bartók Jenő: Felhívás (nyíregyházi leányinternátus). In: Debreczeni Protestáns Lap, 1899. december 2. 688. p.