Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)

2001 / 1. szám - RECENZIÓK - Holopcev Péter: Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953

Egyháztörténeti Szemle

Kiadványinformációk - Szerzőink figyelmébe

Első évfolyam: 2000.

Megjelenés: Évente 2 füzetben, 400 példányban.

Megrendelhető: A szerkesztőség címén.

Publikációs kör: Egyháztörténet, vallástörténet, egyházi intézmények, személyek története, a vallásosság, az állam-egyház viszony magyar és egyetemes történeti kérdései különböző korokban.

Rovatok: tanulmányok, közlemények, dokumentumok, a „katedráról", kalá- szatok, recenziók, beszámolók, vita.

Recenziók: A publikációs körbe tartozó kiadványokat a szerkesztőség címén várjuk. (Ismertetési kötelezettség vállalása nélkül.)

Kéziratok leadása: A kéziratokat számítógépen elkészítve, floppyn vagy e-mailhez csatolt file-ként kérjük benyújtani, lehetőleg MS Word 2.0—6.0 dokumentum és/vagy rtf-formátumban, továbbá kérünk postai úton egy kinyomtatott példányt is eljuttatni. A beküldött file vírusmentességét kérjük ellenőrizni. (Hagyományos írógépelés esetén kérjük, fehér papírra, jól olvashatóan gépeljenek, a módosításokat, beírásokat egyértelműen tüntessék fel.) Lábjegyzeteléshez használhatják a szövegszerkesztő program automatikus hivatkozás-készítőjét. Az évszázadokat — idézetek, tanulmány- és könyvcímek elfordulásainak kivételével — arab számmal adják meg. Külön bibliográfiát ne készítsenek, a forrásanyagra és irodalomra történő hivatkozásokat folyamatosan, a lábjegyzetekben helyezzék el. A szakirodalmi hivatkozásoknál kérjük megadni a szerző nevét, a mű címét, kötetszámát, megjelenés helyét, évét, esetleges sorozat címét, számát. Valamely folyóiratban megjelent munka esetén a szerző neve és a cím mellett: folyóirat címe, éve, lapszáma, oldalszám tól-ig; tanulmánykötetben megjelent írás esetén: szerkesztő neve, köteteim, megjelenés helye, éve, tól-ig oldalszámmal. Hivatkozások esetén a szöveget (kurziválással stb.) ne formázzák. Közlemények esetén a 0,5 íves (kb. 20 000 „n”), tanulmányok esetén az 1—1,5 íves (kb. 40—50 000 „n”) terjedelmet tekintjük optimálisnak. Képek megjelentetésére csak különösen indokolt esetben vállalkozhatunk, grafikai ábrázolások közlése előtt a szerkeszőséggel való egyeztetés szükséges.