Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 1. szám - TANULMÁNY - Velladics Márta: A szerzetes rendházak felszámolása II. József korában
20 Egyháztörténeti Szemle II/l (2001) 1785. június 15-én kapta kézhez biztosi kinevezését s a császár akaratát 1785. június 17-én hirdette ki Vácott, a domonkos rendházban. Brunszvik már gyakorlott kamarai biztos volt, hiszen korábban több szerzetesi intézmény felszámolásában vett részt — budai klarisszák, budai karmeliták — Vác is közel volt, mégsem hiszem, hogy e rövid határidő célja a váratlan megjelenés lett volna. Úgy vélem, ez inkább a hivatali apparátusnak, az ügyintézés menetének, nem pedig taktikai lépésnek tudható be. A pálos rend feloszlatását — például — Ordódy Károly pálos generálisnak a Helytartótanácshoz intézett panasza, majd az ügyben a Kancellária vizsgálata előzte meg. 1786. február 7-én született meg a rend feloszlatását célzó javaslat, melyet II. József még aznap aláírt. Február végén dőlt el a császári döntés végrehajtásának napja, március 20-a. Március elején kapták meg a kerületi biztosok az értesítést,38 tehát a rend bármely jóakarójának lett volna ideje a rendházak, illetve rendtagok figyelmeztetésére. Ugyanakkor az elhatározás és a végrehajtás napja között elég rövid időt hagyott az uralkodó az előkészületek megtételére, vagyis ebből a szempontból valóban érthető, hogy a feloszlató biztosok az utolsó pillanatban kapták meg kinevezésüket. Azzal azonban a Helytartótanácsnak is számolni kellett, hogy az ilyen ügyben először eljáró hivatalnoknak legalább az érvényes instrukciók átolvasásával fel kellett készülnie a munkára, tehát bizonyos időre volt szüksége. Végül Császár Elemér állításának mond ellent az óbudai trinitárius kolostor esete is, ahol a rendház felszámolása több hónapig késett Majthényi Imre kamarai biztos távolmaradása miatt.39 Összefoglalva tehát a fent leírtakat, a biztosok írásbeli kinevezésüket néhány nappal a felszámolás kihirdetése előtt kapták meg, melynek oka azonban nem a kolostorokon való rajtaütésben keresendő. Rövid felkészülés után a helyszínre utazva nem mindennapi felelősséget vállaltak magukra egy-egy rendi intézmény igazgatásának átvételekor. Az eljárás során sok múlott szakértelmükön és jóindulatukon — különösen, ami a rendház lakóinak további sorsát illeti — emberséges hozzáállásukra a felszámolási iratokban, a Helytartótanács különböző ügyosztályaihoz benyújtott dokumentumokban gyakran találni példát. 38 CSÁSZÁR, 1901. 412. p. 39 PÁLVÖLGYI ENDRE: Főúri és klerikális összefogás II. József könyvtári intézkedései ellen. In: Tanulmányok Budapest múltjából, XIV. Bp., 1961. (továbbiakban: PÁL- VÖLGYI, 1961.)*348. p.
