Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)

2001 / 1. szám - RECENZIÓK - Dominkovits Péter: A Soproni Katolikus Konvent története 1625-2000

202

Egyháztörténeti Szemle 11/1 (2001)

a 16. század során meghatározó evangélikus túlsúlyúvá vált sz. kir. városban Káldy Mihály városplébános a katolikus hit, érdekek és javak védelmében 1625-ben hívta életre a Katolikus Statust, a Konvent jogelődét. Alapjai a Krisztus Teste Testvérületre mentek vissza, és feladatait, tevékenységét tekintve a világiak és az egyháziak egyházközséget alkotó összefogását teremtette meg. A Status tevékenysége szorosan összefonódott a város beléletét is átható felekezeti küzdelmekkel. 1700 júliusában az egyházmegye katolikus megújításának nagyhatású személyisége, Keresztély Ágost püspök a hat egyházi céh vagyonát a Katolikus Statusnak átadta, ami ezt követően Beck János városbíró tevékeny részvételével az Katolikus Konventté alakult át. A Konvent rögzítette céljait: a katolikus érdekek, - iskolaügy védelme, az egyházi élet felvirágoztatása, szegénygondozás, a szabaduló párosok támogatása, a szegény, vagy hozzátartozó nélkül elhaltak eltemetése. A szervezet mindenkori elnöke a város egyik fő hivatalviselője (városbíró, vagy polgármester), alelnöke a városplébános volt. A számadásokat ellenőrző konventgondnokot, illetve a jegyzőt e hivatalaikra választották. A Szerző részletesen ismertette az oktatásra, szegényügyre vonatkozó 18. századi alapítványokat — melyeknél olykor felekezetközi kapcsolatokkal, így pl. az evangélikus Gensel János Ádám orvos katolikusoknak tett hagyományával is találkozhatunk —, az államilag előírt alsófokú iskola helyi megalakulásáig (1778) az oktatási intézményeket. (Külön kiemelte az 1716-ban létrehozott magyar tannyelvű szegények iskoláját.)

Az 1818. évi új, 11 pontos alapszabály gazdasági gondok szorításában jött létre. E dokumentum a Konvent céljai során az állami kézbe vett alsófokú oktatás helyett — a korábbiak megtartásával — kiemelte a plébánia azon területeken történő segítését, amelyeken a kegyúr tenni akarna, de pénzügyi lehetőségei nincsenek. Ekkor a pontos számadásra kötelezett gondnok mellé a háztulajdonnal egyetemben a legtöbb vagyont és bevételt jelentő szőlőbirtokokhoz két szőlőfelügyelőt választottak. A Bach korszakban, az abszolutizmus idején lazult a városvezetés és a Konvent korábbi szoros kapcsolata és a szervezet tekintélyét az sem erősítette, hogy a polgárosodással felekezetek fölötti iskolaszék vette át a katolikus iskolák fölötti iskola-kormányzást. Ugyanakkor a felekezeti-társadalmi problémák ellenére ez a korszak látványos eredményt is hozott; 1862—1873 közötti belvárosi templomépítés 24,4 %-át (16.600 ft-ot) a Konvent fizette.

A város katolikus lakosságának igényére 1875-ben a fiatal tanár, városplébános Póda Endre, továbbá Hahnenkamp József a róm. kát. iskolák igazgatója és Schwarz Miklós ügyvéd, törvényhatósági bizottsági tag vezetésével a Katolikus Konvent újjáalakult. Az új alapszabály-