Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 1. szám - TANULMÁNY - Velladics Márta: A szerzetes rendházak felszámolása II. József korában
Velladics Márta: A szerzetes rendházak felszámolása 13 nek, hogy az esetleges hibák, hiányosságok pótlásával megelőzzék az épület leromlását (21. pont).26 Az Udvari Számvevőség szerint gyakran okozott problémát, hogy a becslés elvégzéséhez megfelelő szakembert találjanak, ugyanis a kézművesek időveszteségre hivatkozva nem vállalták szívesen a munkát. Éppen ezért az instrukció 14. pontja nyomatékosan felhívja a biztosok figyelmét a mesterek időbeni tájékoztatására, miszerint szállítási, utazási és szállásköltségeiket, valamint fáradozásukat természetesen megfelelő módon honorálják a hatóságok. A kifizetés előtt azonban a munka elvégzéséről és a kialkudott összegekről táblázat készült (8. tábla), melyet a biztosok jóváhagyás végett a felettes hatóságnak küldtek el, s csak annak beleegyezése után lehetett kifizetni a mesterembereket. A válasz azonban akár több hónapig is késhetett, így feltételezem, hogy a mesterembereket inkább a lassú kifizetés tartotta vissza ettől a feladattól. Önálló pontban foglalkozik az utasítás a kolostori könyvtárak (18. pont), illetve levéltárak (20. pont) feldolgozásával. Ha volt a könyvtárnak katalógusa, az alapján kellett elvégezni a revíziót. Ha az ellenőrzés során a biztosok hiányt találtak, erről a kolostorban illetékes személyeket — elöljáró, könyvtáros — írásban értesítették s szintén írásbeli válaszukat csatolták a biztosi jelentéshez. Ha katalógust nem találtak, egyenként kérdezték végig a szerzeteseket, s ha bármelyikük tudott valamilyen könyvjegyzékről, de azt előadni vonakodtak, az országos hatóság feladata volt a további intézkedés. Ha a szerzetesek egyértelműen kijelentették, hogy soha semmiféle összeírás sem készült könyvgyűjteményükről, akkor a biztos dolga volt a megfelelő inventárium elkészítése (10. tábla). A munka végeztével, a helyiség lezárása előtt, a könyveket portalanították, rendet raktak, itt helyezték el a katalógus eredeti példányát, ellenőrizték az ajtókat és az ablakokat. A levéltárak anyagából elsősorban a vagyonra és annak jogosságára vonatkozó oklevelek érdekelték a hatóságokat. Ezek áttanulmányozása a biztosok szintén egyik elsődleges feladata volt. A dokumentumokat leltározniuk kellett, de ezeknek az összeírásához a Számvevőség nem készített táblázatot. A munka következő szakaszát a birtokok („Grundstücke”) — szőlő, gyümölcsös, rét, szántóföld, zöldségeskert, halastó stb. — számbavétele jelentette (19. pont). A földeket jogállásuk szerint két csoportra osztották és külön is kezelték: 1. általában a városokban épített rendházak esetében a város körül fekvő, kisebb ún. polgári vagy egyéb privát 26 Mivel az épületek jelentős részét értékesítették, az ár szempontjából fontos volt az állagmegóvás. Az értékesítéshez ld. még a tanulmány további részét, valamint: VELLADICS MÁRTA: A templom- és kolostorépületek hasznosítása II. József szekulari- zációs rendeletéi után (1782—1850). In: Ars Hungarica, 1997. 1—2. sz. 345—355. p.
