Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)

2001 / 1. szám - "A KATEDRÁRÓL" - Csohány János: Kilencven éve alakult az Országos Református Lelkészegyesület

130 Egyháztörténeti Szemle 11/1 (2001) Az 1820-as évektől a földműves nép megsegítésére egyházi takarék­magtárakat szerveztek buzgó lelkészek és tanítók. E magtárakból cse­kély „kamat” fejében terménykölcsönt vehettek fel a rászorulók és csé- peléskor megadták. A vékát kölcsönvételkor csapottan mérték, meg­adáskor tetézetten. A többletjövedelme egyházi és iskolai célt szolgált. Az 1860-as évek közepén népkönyvtárak, népbankok, szövetkezetek, biztosító egyletek szervezését vezették a lelkészek és tanítók. Új gazdál­kodási módszereket, mélyszántó vasekét, az ugaronhagyás helyett a trágyázást, nemesített vetőmagot, új termelvényeket, korszerű állat­tartást propagáltak. A lelkészek és tanítók önmaguk körében is szer­veztek gyámalapot, temetési és más segélyegyletet. Később a tanítók egyletei külön váltak a lelkészekétől. Egyházi értekezletek keletkeztek az egyházmegyékben, amelyek 1894- re egyházkerületiekké alakultak. Évenkénti összejöveteleiken az egyház és a belhivatalnokok működését, anyagi körülményeik kedvezőbb állapok ba hozásának módját keresték. Az egyházkerületi egyházi értekezletek nem lelkészi összejövetelek voltak. Péntek Ferenc lelkész 1889-ben megin­dította Közpapok Lapja című újságját és lelkészi érdekvédelmi szervezke­désbe kezdett. 1890-ben Budapesten országos lelkészi értekezletet tartot­tak. Nagy segítséget jelentett a közpapok mozgalmának Kovács Albert bu­dapesti gyakorlati és egyházjogi professzor részvétele. E mozgalomtól kü­lönben a vezető beosztású egyházi személyek tüntetőén távol maradtak. Követeléseit túlzóknak tartották. Kovács Albert rábeszélésére a szélsősé­ges hangok elhallgattak. Péntek Ferencet 1893-ban mégis elmozdították lelkipásztori állásából. A mozgalom lassan elenyészett. A közpapok által felvetett valós kérdések nagyobb részét megoldatlanul hagyták a maguk korában, mai kifejezéssel a szőnyeg alá seperték. Valami kedvező azért mégis történt a lelkészek háza táján. 1896-ban cse­kélyke nyugdíjat biztosított az egyház a lelkészözvegyeknek és ellátást az ár­váknak. 1898-ban állami törvény adott rendszeres (kongruens) jövedelemki­egészítő államsegélyt a parókus lelkészeknek. Ezt nevezték el kongruának. 1907-ben nyugdíjat szavazott meg a zsinat a lelkészeknek. 1908-ban felállí­tották a nyugdíjintézetet és az 1914-ben ténylegesen elkezdte folyósítani a nyugdíjat a lelkészeknek. Mindazokat a célokat, amelyeket az ORLE meg­alakulása előtt a lelkészi mozgalmak maguk elé célul tűzték ki és sok rész­ben meg is valósítottak, az ORLE majd a kor magasabb követelményeinek és lehetőségeinek szintjén vállalta és szinte mindegyiket teljesedésbe vitte. Az ORLE megszerveződése és története Trianonig A 20. század első éveiben ismét terítékre került egy országos lel­készegyesület létesítésének a kérdése. A kortársak úgy érezték, hogy a

Next

/
Thumbnails
Contents