Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - K. Farkas Claudia: A "kikeresztelkedés" problémája a zsidótörvények idején (1938)
K. Farkas Claudia: A „kikeresztelkedés” problémája 121 A levél másik része azért érdekes, mert itt a zsidó vezetők palásto- latlanul annak a véleményüknek adtak hangot, miszerint hiába lép be a vallásváltoztató a keresztény egyházakba, vagy az izraelita felekezet- be, az új tagként belépők egyik helyen sem fognak „az adott közösségbe fel- és beolvadni”. A keresztény egyházaknak a tömeges keresztelésekből származó, a beadványban is szóvá tett anyagi haszna a másik oldalon az izraelita felekezetet fenyegető veszteségekkel járt. Gyakorlattá vált, hogy a kitértek közül többen „szemforgató módon [...] titkos pénzjuttatásaikkal enyhítsék a zsidó szenvedések mérhetetlen súlyát”.28 Ez azonban — mint írták — a távozások miatt a hitközségeket ért veszteségeket nem képes ellensúlyozni. A hitközségek anyagi helyzetének megrendülésétől való félelem ösztönözte Dr. Silberstein Jakab békéscsabai főrabbit arra, hogy 1938 végén levelet írjon Serédi Jusztinián hercegprímásnak. A főrabbi ecsetelni próbálta a kikeresztelkedések révén a zsidó hitközségekre szakadt problémákat. A hercegprímás segítségével azt kívánta volna elérni — eléggé különös gondolat —, hogy a vallásukat elhagyó zsidókat új hitközségük továbbra is kötelezze a régi hitközség terheihez való hozzájárulásra. Magyarázatot próbált adni arra is, miért vélte fontosnak a megkeresztelkedett zsidók ilyen további anyagi hozzájárulását. Mint írja: a kikeresztelkedési láz azzal a veszéllyel jár, hogy „a zsidó hitközségek megrendülnek és megsemmisülnek”, s ezáltal „sokaknak, rabbiknak, tanítóknak és más hitközségi funkcionáriusoknak az existenciája problematikussá válik”.29 A keresztény egyházak ugyan a kérés nyomán ebben az ügyben nem emelték föl a szavukat, szót emeltek viszont az áttérni kívánókat a zsidó egyház részéről ért jogsérelem miatt. A zsidó rabbik ugyanis az áttérés elé megpróbáltak akadályokat gördíteni. Ezen a ponton az áttérni kívánók érdeke egybeesett a keresztény egyházakéval. A zsidó rabbik akadályozó tevékenysége a keresztény egyházaknak a magyar törvényekben biztosított jogát elvi szempontból csorbította, akadályozta szabad érvényesítését. Másrészt veszélybe került az a nagy vallás- egyenlőségi vívmány is, amelyet az 1895/43. te. a zsidóknak biztosított. Az 1868/53. te. még csak a törvényesen bevett keresztény vallásfelekezetek viszonosságáról szólt. Ez azt jelentette, hogy mindenki, aki valamely bevett vallásfelekezet tagja, szabadon térhetett át más bevett vallásra. 1895-ben azonban az izraelita vallást törvényesen bevett vallásnak nyilvánították. így az idézett, a „vallás szabad gyakorlatáról” 28 Országos Egyetértés, 1938. május 23. 8. p. 29 EPL. 654/1938.
