Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - K. Farkas Claudia: A "kikeresztelkedés" problémája a zsidótörvények idején (1938)
116 Egyháztörténeti Szemle II/1 (2001) A főpapi nyilatkozatok felidézésével az „Egyenlőség” cikkírói a keresztény egyházakat rá akarták döbbenteni arra, hogy ilyen „hívőkre”, ilyen „tömegre” nem lehet szükségük. „Nekik saját jószántukból el kéne zárniok az utat az elől, hogy riadt és tanácstalan zsidók tömegesen meneküljenek hozzájuk.”12 — szólt a keresztény egyházaknak szóló tanácsuk. A hittagadóknak szóló rövid üzenet pedig az volt, hogy megérdemlik, ha „bezárul előttük a sorompó mindkét oldalon”. A zsidójavaslat rendelkezései nyomán ez némileg így is történt. A „zsidó” fogalom önkényes megállapítása révén ugyanis hatalmas tömegek váltak jogilag zsidókká, köztük számosán olyanok, akik vallási-egyházi hovatartozás szempontjából régen megszűntek azok lenni. Ez az érintettek számára azzal a megrendítő tanulsággal is szolgált, hogy „az általános zsidósors alól senki sem vonhatja ki magát”. Most bebizonyosodott— írta a lap —, hogy „a legszíntelenebb zsidót éppen úgy eléri a zsidóság végzete, mint a legönérzetesebbet”. Az, hogy a zsidójavaslat a megítélés szempontjából a kikeresztelke- detteket egy kalap alá vette a zsidó hitközségben maradt „vallástalanokkal” és a hithű zsidósággal is, ez utóbbiakat — a cikkből úgy tűnik — némi elégtétellel töltötte el. A nehézségek ellenére úgy vélték, hogy ők jobb helyzetben vannak, mert bennük megvan a lelkierő és a vallásos lélek, amely a többiekből hiányzik. Úgy látták, hogy a kikeresztelkedett tek és a vallástalanok számára ennek a lelki csapásnak az elviselését „a bűnbánat fogja nyomasztó súlyával megnehezíteni”. A kikeresztelkedettek előtt — nagyjából az „Egyenlőség” nekik szóló üzenetének szellemében — sokszor valóban „bezárult a sorompó mindkét oldalon”. Rendelkezésünkre állnak olyan dokumentumok, melyeket a keresztény hitre térő, de a törvényjavaslat által most zsidónak minősített emberek írtak keresztény egyházfőknek, segítségüket kérve.13 Leveleikben elsősorban azt sérelmezik, hogy 1919. augusztus elseje utáni keresz- telkedésük miatt nem számíthatnak kereszténynek, és a keresztség értékének megvédelmezésére hívják fel az egyházi vezetők figyelmét. Leveleikből az is kitűnik, valójában milyen okok késztették őket arra, hogy meg- keresztelkedjenek. Áttérésük egyik fő motívuma a más vallásával kötendő házasság terve volt, de a munkaerőpiacon érvényesülő antiszemita nyomás is ösztönözte. Ennek dacára — függetlenül attól, milyen egyéni ér12 Egyenlőség, 1938. április 28.3. p. 13 A történelmi keresztény egyházak vezetői ugyanis az országgyűlésnek hivatalból tagjai voltak, s a levélírók az általuk képviselt egyházak erkölcsi súlyára tekintettel kérték segítségüket. A keresztény egyházfők az első két zsidótörvényt (1938-ban és 1939-ben) megszavazták. In: GERGELY JENŐ - KARDOS JÓZSEF - ROTTLER FERENC: Az egyházak Magyarországon. Bp., 1997. 176. p. Ld. még: GERGELY JENŐ: A magyarországi egyházak és a Holocaust. In: Braham, Randolph L. — Pók, Attila (ed.): The Holocaust in Hungary Fifty Years Later. Columbia University Press, 1997. 441^443. p.
