Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - K. Farkas Claudia: A "kikeresztelkedés" problémája a zsidótörvények idején (1938)
K. Farkas Claudia: A „kikeresztelkedés” problémája 115 meggyengítették a zsidó közösség sorait. Az „Egyenlőség” című lap azt is a kikeresztelkedett zsidók szemére vetette, hogy „nyíltan antiszemitáskod- nak, tüntettek a zsidóság ellen, melyet lenéztek és megvetésnek tettek ki”. A lap a kitértektől való merev elhatárolódást javasolta a közösségben maradottaknak. „Semmi közünk a kitért zsidókhoz. Nem akarunk róluk tudni. A kitért zsidók elárulták a zsidóságot.” — olvashatjuk az indoklást. Úgy lát- ták: a „kitérési pszichózis” áldozatai a keresztlevelet olyan „útlevélnek” tekintik, amely „egy jobbnak remélt szférába segítheti át” őket. Próbálták bizonyítani, hogy azokat, akik rosszul értelmezett anyagi szempontok miatt hajlandók lemondani az egyik legfőbb erkölcsi értékükről, a hitükről, a keresztény vallásfelekezetek sem látják szívesen,10 11 hiszen ők is érzékelik, hogy az ilyen jellegű áttérések mellőzik az igazi vallási indíttatást. Áttérésükkel annyi változik csupán, hogy „rossz zsidókból” — akiktől maga a zsidóság is szívesen vesz búcsút — „rossz keresztényekké” válnak, így az egyházaknak áttérésükből lelki értelemben nem származik haszna. Az „Egyenlőség” érveléséhez keresztény egyházi vezetőknek a zsidóságot a valláscserétől óvó kijelentéseit is felhasználta. Dr. Csernoch János bíboros például még 1920-ban, az egyik nagy kitérési hullám idején arra figyelmeztette a zsidókat, hogy éljenek a mózesi törvények szerint és ne szégyelljék zsidóságukat. A főpap szerint ezzel elkerülhető az, hogy a keresztény hitre térők a zsidóságra szégyent hozzanak. A protestáns egyház egyik kiemelkedő vezetőjének, Dr. Baltazár Dezsőnek 1924-ben elmondott szavait is segítségül hívták azok a zsidó közírók, akik a zsidóság kikeresztelkedését ellenezték. Baltazár szerint „a kitért zsidó olyan, mint egy fehér lap az Ó-testamentum és Új-testamentum kötetei között. Sem ide, sem oda nem tartozik”.11 10 Berényi Tihamér a „Zsidó Hitélet” hasábjain próbált a kikeresztelkedés — szerinte rendkívül kétséges „értelmére” — rávilágítani. Levelét „egy renegátnak induló” barátjához címezte: „Azzal, hogy kitaszítod Magadat a zsidóságból, még nem jelenti részedre azt a biztos páholyt, ahonnan végig nézheted, mint verik véresre azokat, ahonnan tehetségedet nyerted, sőt mindenkitől megvetve a kísérőzenét is Te szolgáltatod hozzá...” Zsidó Hitélet, 1938. február—március. 12. p. 11 Uo. Baltazár Dezső ugyanakkor egy vele készített interjúban azt mondta: „A kitért, vagy áttért embert nem szeretem. Becsülöm ellenben a megtért embert, legyen az bárki.” In: Zsidó Hitélet, 1938. július (s. p.) (Kiemelés tőlem. — F.C.) Az általunk idézett nyilatkozatok között csak látszólag van ellentmondás. Ő nyilván arra akart utalni, hogy a zsidó áttérő önmagában nem haszon az egyháznak, csak akkor, ha cselekedetéhez igazi vallásos meggyőződés társul. Nem mindenki gondolkodott azonban így. Schulek Tibor evangélikus lelkész „A zsidókeresztyénekről” címet viselő tanulmányában az egyházak „alig jóvátehető mulasztásának” nevezte azt, hogy befogadták a zsidó áttérőket az egyházba. SCHULEK TIBOR: A zsidókeresztyénekről. Különlenyomat a „Keresztyén Igazságából. Győr, 1938. 2. p.
