Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)

2001 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - K. Farkas Claudia: A "kikeresztelkedés" problémája a zsidótörvények idején (1938)

114

Egyháztörténeti Szemle 11/1 (2001)

Az erősödő antiszemitizmus légkörében az átkeresztelkedés az elhagyott, fenyegetett, üldözött közösség szemében az ősök és a sorstársak cser- benhagyását jelentette. Ez a lépés szinte árulással, az ellenség táborához való átállással volt egyenértékű.5 A „Remény” című zsidó ifjúsági lap érdekes idevágó példával szolgál, részletet közölve S. I. kereskedelmi iskolai tanulónak egy kitérni készülő barátjához írott (képzelt) leveléből: „Kedves Barátom! Most értesültem meggondolatlan elhatározásodról — és nem ismerek Rád. [...] Mikor a spártai ifjú csatába indult, anyja, fia pajzsára mutatva így szólt: »Vagy ezzel, vagy ezen!« Mikor édesanyád világrahozott, Téged is csatába küldött, hogy harcok közepette megálld a helyedet. S miként a görög ifjú nem vesztette el pajzsát megfutamodás közben sem, (inkább megölte magát) úgy Te se dobd el pajzsodat, a vértedet: a hitedet. Mi zsidók, egy kis hadsereg vagyunk.[...] Hát te minket cserben akarsz hagyni?...és azt hiszed, hogy lesz egy nyugodt éjjeled? Úgy érzed majd magad, mint egy amerikai cowboy — frakkban. És ezt nehéz lesz viselni, súlyos teher az! Hidd el nekem: Nem illik Rád!” Másrészt akármilyen őszinte volt is esetenként a meg- keresztelkedőknek az új vallásba vetett hite, az áttérők szándékának ilyen hátterét több oldalról is megkérdőjelezték. Rendszerint az új vallásközösség sem tekintette őket teljes jogú tagjainak.

A korabeli zsidó újságok számos esetben írtak az áttérési hullámról, amely már a zsidótörvény benyújtásakor elkezdődött.6 „Noha mindenki tudja, hogy teljesen hatástalan, egyre tart a menekülés Izrael hajójáról.”7 — olvashatjuk az „Országos Egyetértés” című zsidó lapban. Az újságok és folyóiratok elutasító hangnemben, „ide-oda röpködő muslinca-lelkeknek”8 nevezve őket, leplezetlen megvetéssel írtak a menekülés e módjával élni kívánókról. A zsidó társadalom elutasító, bizonyos mértékig megvető reagálásának többféle gyökere volt. A zsidó közösségben bennmaradottak meg voltak győződve arról, hogy a „hittagadók” csakis a könnyebb boldogulás reményében, gazdasági és társadalmi helyzetük javítása vagy enyhítése céljából, tehát anyagi illetve presztízsérdekből döntöttek a kikeresztelkedés mellett. Az összefüggés a zsidótörvény és a keresztség felvétele között vitathatatlan volt, ezért az a felvetés, hogy választásuk hátterében igazi meggyőződés, mély lelki okok húzódnának meg, ebben a körben szinte fel sem merült. így sokkal inkább azt hangoztatták, hogy a kikeresztelkedést választók régi vallásos közösségüket „felrúgták, cserbenhagyták, megtagadták, kigúnyolták, elárulták”.9 Ezen túlmenően pedig távozásukkal megbontották és ezáltal

5 Remény, 1938. 11. sz.

6 A magyar parlament alsóházának 297. ülésén, 1938. április 8-án nyújtották be a törvénytervezetet. BRAHAM, 1988. 115. p.

7 Országos Egyetértés, 1938. május 22. 8. p.

8 Egyenlőség, 1938. április 28. 2. p.

9 Egyenlőség, 1938. április 28. 3. p.