Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Ugrai János: Felvilágosodás kori változások a Sárospataki Református Kollégiumban
110 Egyháztörténeti Szemle II/1 (2001) számos fontos újító próbálkozás (vegytan, rajz, testnevelés bevezetése, modern nyelvek rendszeresítése, egészségügyi kísérletek) fulladt kudarcba anyagi okokból. Ezeknek a gondoknak a felszámolását a szőlőbirtokok minőségének leromlása és a 19. század elején országszerte súlyos gazdasági válság lehetetlenné tette. Mivel külön, hosszú kutatást kívánunk szentelni a kérdésnek, ezúttal csak néhány mondatban igyekszünk fölvázolni a Patakon ekkoriban tanulók társadalmi és földrajzi hovatartozását. Korszakunk folyamán számottevően, kb. 15 %-kal csökkent az elemi és gimnáziumi képzésben részesülő köznemesi ifjak aránya az 1200—1500 fős tanintézetben. (Sőt, nemcsak az arányszám, hanem az abszolút szám is jelentősen és folyamatosan csökkent, így súlyvesztésük nem magyarázható kizárólag az intézmény növekedésével.) Ezzel párhuzamosan különösen a szabados (libertinus) és a birtokos nemesi (praenobüis) ifjak 13—15 %- os gyarapodása szembetűnő. Hasonló módosulásra az akadémiai tagozat névsoraiban egyelőre nem bukkantunk, a lelkészképzésben résztvevők között majdnem minden második nemesi származású volt, a négyéves világi tagozaton pedig 93 és 98 % között ingadozott az arányuk a 19. század elején. (A társadalmi hovatartozásból adódó különbségek természetesen az iskola falain belül sem tűntek el. Más csoportot képviseltek a tehetős szülőkkel rendelkező úrfiak; a közrendű „tarisznyá- sok” és a kifejezetten szegény szolga- vagy inasdiákok.86) Időszakunkban végig Zemplén megyéből érkeztek a legtöbben az elemi és a gimnáziumi képzésben résztvevők közül. (Az akadémisták földrajzi hovatartozásának pontos megállapítása további kutatásokat igényel.) Zemplén mellett a környező megyékben (Abaúj, Borsod, Szabolcs és Szatmár) érvényesült egyre erősebben a Kollégium hatása, de szinte minden évben tanult itt néhány hevesi, beregi, gömöri, barsi, tornai, ungi, veszprémi, somogyi, szepesi és bihari gyerek is. A további bejegyzések azt mutatják, hogy szórványosan az ország távolabbi részeiből (Nógrád, Túróc, Ugocsa, Máramaros, Bács-Bodrog, Torontál, Kraszna, Szerém megyék, Buda, Pest, Pozsony városa) is érkeztek Zemplénbe tanulók. Sárospatak városa az elemistáknál 10—20, a gimnazistáknál 4—7 %-kal „képviseltette” magát az intézményben, a mintegy 1300 református lakóval rendelkező település tehát nem használta ki maximálisan az iskola nyújtotta lehetőségeket. A Kollégiumban természetesen túlnyomóan református vallású diákok tanultak, de az iskola nyitottságára jellemzően számos kivétel előfordult az akadémiai tagozaton: 1809—1815 között például 55 lutherá86 HEGYI JÓZSEF: Régi diákélet Sárospatakon. In: Neveléstörténeti Füzetek. 7. A Magyar Pedagógiai Társaság Neveléstörténeti Szakosztálya sárospataki és zalaegerszegi tanácskozásainak anyagából (1981—1987). Bp., 1988. 29—36. p.
