Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)

2001 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Ugrai János: Felvilágosodás kori változások a Sárospataki Református Kollégiumban

108

Egyháztörténeti Szemle 11/1 (2001)

gos eszközkészítőnek bizonyult, például Kézy Mózes 35 kísérleti eszközt fejlesztett ki. Az állomány leltára egy kifejezetten korszerű, még száz év múlva is elfogadható készletről tudósít.76

Sok-sok viszontagság után 1807-ben magánvállalkozásban indult újra a nyomda, amelyet néhány év múlva a Kollégium közvetlen irányítása alá vont. A Comenius korában egyszer már működő üzem ráfizetésesnek bizonyult, ám így is roppant jelentős volt a működése, hiszen Kassa és Debrecen között ez az egyetlen lehetőség kínálkozott a szellemi termékek, s leginkább a tankönyvek gyors kiadására.77

Ekkor újult meg a Kollégium énekkara is. Az évszázados hagyománnyal rendelkező kórus szervezeti szabályzatát ugyanis Barczafalvi Szabó Dávid karelnök fektette írásba és ő gondoskodott szisztematikusan a tagok utánpótlásáról is.78 (Az utóbbi a források szerint egyáltalán nem volt egyszerű feladat, mert a szigorú rendszabályok és gyakori kötelezettségek miatt a diákok nem szívesen vállalták a belépést, illetve a csatlakozók is hamarosan elhagyták a társulatot.)79 Ahogy az ország összes jelentősebb iskolai énekkara, a pataki is rendszeresen kivonult a városba, s idővel egyetlen temetés, emlék- és ünnepnap sem múlt el a kórus szereplése nélkül.80

A városi polgárokkal való kapcsolattartás másik letéteményese a diáktűzoltóság volt, amely a kollégiumi tűzrend-védelmen túl természetesen segédkezett a városi tűzeseteknél is. A kezdetleges eszközökkel felszerelt csoport nagyobb tűz esetén tehetetlennek bizonyult, hisz oltás helyett inkább csak a tűz lokalizálására volt képes. (Az eszközállomány fejlesztését időszakunkban Szombathi János ugyan tervbe vette, de anyagi okok miatt számottevő változásra nem került sor.)81 Ennek ellenére a gondos rendvédelmi szabályoknak, s azok betartásának köszönhetően nem volt sem az iskolában, sem pedig a városban nagy tűz — ellentétben az ország szinte minden fontosabb városával.82

76 ELLEND JÓZSEF: A sárospataki főiskola fizikai múzeuma a XVIII. század végén. In: Mathematikai és Physikai Lapok, 1902. 141—144., 192—196. p.

77 TAKÁCS BÉLA: A sárospataki nyomda története. Bp., 1978. 59—104. p.

78 ORBÁN JÓZSEF: A sárospataki énekkar története. Sárospatak, 1882. 8—69. p.

79 SRKLt. A. XXXVII. 14.630.

80 KOSÁRY, 1996. 210- 217. p.

81 SRKLt. A. XXIX. 10.915.

82 TAKÁCS BÉLA: A sárospataki diáktűzoltóság emlékeiből. In: Élet és Tudomány, 1977. 1419—1420. p.; FAZEKAS CSABA: A város és a tűzvész az újkori Magyarországon (a korabeli Miskolc története alapján). In: BESSENYEI JÓZSEF - FAZEKAS CSABA (szerk.): Város és társadalom a 16—18. században. Miskolc, 1994. (Studia Miskolcinensia I.) 108—112. p.