Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)

2001 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Ugrai János: Felvilágosodás kori változások a Sárospataki Református Kollégiumban

106

Egyháztörténeti Szemle 11/1 (2001)

A latin nyelv és irodalom mellett a fő hangsúly elsőtől az utolsó évig a vallás- és erkölcstanon, valamint a filozófián volt. A bibliai, az ó- és újszövetségi történetek, az egyháztörténet, a hit- és erkölcstan, a szimbolikus vallástan, majd a teológiai dogmatika képezték a tananyag fontosabb részeit. Korszakunkban a teológiával, illetve filozófiával foglalkozó professzorok közül felkészültségük és hatásuk alapján mindenképpen meg kell emlékeznünk néhány tanárról. Őri Fülep Gábor; a tragikusan rövid ideig tanító Porkoláb István; az első magyar református tanárként Bécsbe hívott Patay János; a kanti filozófiáról sokat vitatkozó Rozgonyi József és Sipos Pál; s mindenekelőtt Szentgyörgyi István tevékenysége biztosította a teológiai és a filozófiai stúdiumok magas színvonalát.64 Főként Szentgyörgyinek köszönhető — akinek tudásáról, emberségéről, kedélyességéről és nem utolsósorban hatalmas könyvtáráról Kazinczy többször nagy tisztelettel emlékezett meg65 —, hogy Patakon is a racionális gondolkodás elvei szerint korszerűsítették a két legfontosabb tantárgyat. Szentgyörgyi 1784-ben megjelent, utódai által sokáig hasznosított „Theologia Naturalis” című művében — amelyben az 1767-től tartott előadásait foglalta össze — már megtalálhatóak Descartes, Pufendorf, Leibniz és Wolff tanításának egyes tételei is.66

A hagyományos, főként lelkészek és tanítók képzését megcélzó oktatásnak szintén fontos eleme maradt az énektanítás. A második évtől az utolsóig a diákok diáktanító vezetésével liturgikus énekeket, kottaolvasást és kórusban éneklést tanultak.

A humán tárgyak aránya körüli vitákról a változó felfogású tanrendek kapcsán már ejtettünk szót, most csak néhány forrás alapján megerősítjük, hogy többször is felmerült az óraszámok csökkentése. 1788- ban például Szilágyi Mártonnak kellett határozottan kiállni a bölcseleti, filozófiai tárgyak szükségessége mellett, mert olyan véleményeket hallott, hogy Patakon csak a teológiát érdemes oktatni.67 1810-ben Patay János úgy vélekedett, hogy a classistáknál túl sok vallásos tankönyv megtanulását követelik, s ez ahelyett hogy eredményre vezetne, még a szorgalom további lankadását is elősegíti.68 1809-ben olyan rendelet született, amely az addigi gyakorlatot tiltva előírta a professzornak, hogy minden évben jusson el a tananyag végére.69 (Mellesleg ta64 KONCZ SÁNDOR: A filozófia és a teológia oktatása 1703—1848 között. In: A Sárospataki Református Kollégium. Tanulmányok alapításának 450. évfordulójára. Bp., 1981. 132-141. p.

65 KAZINCZY, 1993. 16., 21. p.

66 KOSÁRY, 1996. 396-403. p.

67 SRKLt. A. XXIII. 8373.

68 SpLt. A. XXXV. 13.464.

69 P.C.A.SRKKt. 1176. 10-12. p.