Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kertész Botond: Az evangélikus egyháztörténet 19. századi forrásai az Evangélikus Országos Levéltárban
Kertész Botond: Az evangélikus egyháztörténet 19. sz.-i forrásai 99 Iskolák levéltárai Iskolákra, oktatásra vonatkozó iratok nemcsak a fenti egyházkormányzati szintek irataiban, hanem külön fondként is találhatók az evangélikus levéltárban. A korábbi előzmények után a századforduló körül alakult soproni, majd budapesti teológiák, valamint az eperjesi jogakadémia iratainak zöme a huszadik századból való. A soproni líceum irattárának egy része, a dunántúli kerület levéltárának anyagai közé keveredve került az evangélikus levéltárba. Töredékes, de értékes forrás a hiányosan meglévő igazgatói irattár 1791- 1901 között. Szintén fontos forrás az a másolatgyűjtemény, amely a soproni iskola történetére vonatkozó iratokat tartalmazza 1744-1825 közötti időben. Az 1812-1847 közötti évekből való tanulói névjegyzékek azért különösen jelentősek, mert ebben az időszakban a soproni líceum volt a legmagasabb színvonalú evangélikus líceum, ezért nem csak a Dunántúlról, hanem az ország egész területéről érkeztek diákjai. A pesti evangélikus gimnázium teljes irattára az evangélikus levéltárba került. A reformkori Pest két gimnáziumának egyike volt az evangélikus és később is jelentős iskolája maradt a fővárosnak. Az igazgatói irattár mellett az anyakönyvek, érettségi jegyzőkönyvek, tanmenetek az iskola teljes történetéről képet adnak, ezen kívül Pest helytörténetének, esetenként a családfakutatásnak is fontos forrása. Az igazgatói irattár 1868-tól kezdve iktatva volt. Egyesületek Az egyesületi élet a magyarországi evangélikus egyházban is a polgári korszak idején lendült fel. Az alábbiakban két olyan egyesület ről szeretnék részletesebben is szólni, amelyek irattárát jelenleg az evangélikus levéltár őrzi és a múlt században fontos szerepet töltöttek be az egyházi életben. Az egyetemes gyámintézet - későbbi nevén Magyarországi Evangélikus Gusztáv Adolf Gyámintézet - nem klasszikus, polgári egyesület. Az 1840-es években hozták létre, elsősorban nyugdíjintézetként lelkészek és özvegyeik, árváik részére. Később tevékenysége kiszélesedett, és a hátrányos helyzetű gyülekezetek intézményes támogatását is magára vállalta. Az anyagilag igen szegény evangélikus egyházban a gyámintézet fontos és nélkülözhetetlen szerepet játszott. Mint álta-
