Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szatmári Judit: A református egyház előkészületei az 1848-as miniszteriális konferenciára
90 Egyháztörténeti Szemle 1/1 (2000) Az egyházak külön gyűléseit szeptember 3-án a megyeházán az evangélikusok, reformátusok és unitáriusok közös tanácskozása követte. Magyarország összes protestáns felekezetének ilyen reprezentatív összegyűlésére még nem volt példa, a magyarországi négy református és négy evangélikus egyházkerület 1791-1817 között még tartott közös konferenciákat, de most az erdélyi szász evangélikus, református és unitárius egyház is képviseltette magát. Megállapodtak, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel történő tárgyalásnál Szoboszlai Pap István, tiszántúli református szuperintendens lesz közös szószólójuk, jegyzőkönyveiket pedig egyházanként külön adják be.5<> Szeptember 4-én báró Prónay Albert házában találkoztak az egyházak képviselői Eötvössel.0' A miniszter megígérte: a törvényben kifejtett egyenlőséghez képest semmi visszalépés nem történhet, de ennek alkalmazása nehézségekkel jár, mivel közben egyik hitfelekezet érdekei sem sérülhetnek meg, egyházi és iskolai szükségekre az országgyűléstől két és fél millió forintot kap a minisztérium. A miniszter nyilatkozata „többféle aggodalmat” szült. Melyik az a hitfelekezet, amelynek érdeke ne sérüljön, miért épp két és fél millió, hány évre s hogyan lesz felosztva? A református küldöttek maguk közül bizottságot választottak, hogy az további tárgyalásokat folytasson Eötvössel. Az anyagiakra vonatkozóan a bizottság tagja, ifj. Pázmándy Dénes, az országgyűlés alsóházi elnöke adhatott azonnal választ: 1848-1849-re vonatkozik az összeg, a másfél millió az iskolák fenntartására és még egy millió a lelkészek fizetésére, mégpedig az összes felekezetet beleértve. 1848-ban 250 000 forint jutna egyházi és 375 000 forint iskolai szükségekre. Gyors számítás után kiderült, ha a népesség arányában osztják szét az összeget, a protestáns hitfelekezetek lelkészei például alig 50 000 forintra számíthatnak. Ennyi legfeljebb a teljesen jövedelem nélkül maradt lelkészek segélyezésére elegendő. Szeptember 6-án ismét tárgyaltak Eötvössel, aki rossz néven vette a protestánsok részéről megnyilvánult bizalmatlanságot: „fájdalmát nyilvánította afelett, hogy egész lefolyt politicai élete, s legközelebb hivataloskodásában bebizonyított elvei mellett, úgyszintén amellett, hogy ő egy szabadelvű kormány testületnek egyik tagja, szavai éppen a pro’bAz evangélikusok „Vezéreszméje” és a nem teljes református jegyzőkönyv a MÓL. H 54 5. cs. nem iktatott iratok között található, az unitáriusok beadványát már Hajdú János sem találta az iratok között. HAJDÚ, 1933. 72. p., 1. jegyz. J'A miniszterrel történő tárgyalásra ld.: HAJDÚ, 1933. 69-73. p.
