Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szatmári Judit: A református egyház előkészületei az 1848-as miniszteriális konferenciára
84 Egyháztörténeti Szemle I/1 (2000) pok polgári állásának, címének rendezésére (nincs szükség országgyűlési képviseletre, sem világi címekre, tehát a katolikus egyház se maradjon meg ezek birtokában). Az iskolák tekintetében a szerző óvatosságra intett, az egyház és iskola különválasztása még nincs eldöntve, s személyekhez se kössék az ügyet. Eötvös miniszter a protestánsok teljes bizalmát bírja, de ha „egy jesuitai szellemű encyclopaedista dilettáns” kezébe kerül az irányítás, akkor az iskoláiról lemondott protestantizmus önmagát gyilkolta meg. Röviden összefoglalva Ja- kabfalvy álláspontja: a protestánsok nem teszik meg az első lépést az állam irányában, amíg a katolikus egyház nem vall színt. A szeptember 1-i dátum közeledtével egyre inkább erősödött a protestáns egyházakban az autonómiához való ragaszkodás. Az Eötvös által július végén benyújtott népiskolai törvényjavaslat teljesen váratlanul érte őket.39 Sérelmezték, hogy a miniszter az egyházi vélemény előzetes kikérése előtt, nem várva meg a szeptemberi értekezletet, az országgyűlés elé vitte a törvényjavaslatot. Bár törvény nem született, a bizalmatlanság megmaradt, s ez rányomta bélyegét a szeptemberi értekezletre. Ezután már semmiféle államsegélyért nem akart a református egyház lemondani az iskolái fenntartásáról. A miniszteri értekezletre készülve a református egyházkerületekben az egyházmegyék népképviseleti alapon választották meg küldötteiket, egyenlő számú lelkészi és világi tagot. Amíg három egyházkerületben az egyházmegyék külön-külön választott képviselőiből állt össze az egyházkerületi delegáció, a tiszáninneni szuperintendenciá- ban máskép történt. Itt az egyházkerületi szavazólistán első hét helyre került lelkészi, illetve első hét világi jelölt lett képviselő (valamint két tanár a sárospataki iskolából). Az egyházkerületek lélekszáma alapján a tiszáninneni kerület 16, tiszántúli 33, dunántúli 22, du- namelléki 18 tagot választott. Az erdélyi egyház hat küldöttel képviseltette magát Pesten. A világi résztvevők között számos országgyűlési képviselőt, 1848-ban és a kiegyezés után egyaránt fontos szerepet betöltő politikusokat, későbbi minisztereket találunk (a két Pázmándy Dénes, Ráday Gedeon, Batthyány Kázmér, Szemere Bertalan, Lónyay Menyhért, Kazinczy Gábor stb.). A lelkészek között három szuperintendens (a tiszáninneni kerületben éppen betöltetlenül ez a tisztség, Apostol Pált - egyébként az értekezlet résztvevőjét - majd szeptem39Hajdu, 1933. 193-260. p.
