Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kőfalvi Tamás: A hiteleshelyi oklevelek egyháztörténeti tanulságai
60 Egyháztörténeti Szemle 1/1 (2000) tokra szállították és a remeték többszöri kérésére sem adták vissza. Ezen kívül február 2. után ugyanezen jobbágyok, a püspök akaratából és György várnagy parancsára, a remeték szántóföldjeire mentek, és ott Mátyás nevű szolgájukat nyíllal megsebesítették. A konvent 1400. július 26-án kelt oklevele10 szerint pedig Bálint pécsi bíboros püspök július 22-én Bene fiát: Ferencet, Tako Jakabot és más familiárisait is a remeték Dergesche nevű birtokára küldte, akik a remeték kertjében, azok Balázs nevű szolgájára rátalálva, köpenyét, kalapját és egy nagy tálját elvették, öt magát pedig megverték, másnap pedig az említett Ferenc és Jakab, több jobbágyukkal és familiárisukkal a remeték János nevű szolgáját, szintén a remeték rétjén megtalálva megverték és a remeték egy lovát késszúrással súlyosan megsebesítették A határjárások során készített határleírások is számos egyháztörténeti vonatkozású adatot őrizhettek meg. Ezek leginkább csak említések, adatforgácsok csupán, amelyek azonban éppen egyediségük, elszórt jellegük miatt képviselnek különös értéket. Számos kisebb templom, kápolna, kegyhely létezéséről ugyanis mindössze ezek az említések maradtak fenn. Szintén az egyes birtokok határainak leírásakor történhet utalás az egyházi tulajdonban lévő birtokokra, birtokrészekre is. A hiteleshelyi oklevelek egyháztörténeti hasznosíthatóságáról ösz- szegzésképpen elmondható, hogy bár az egyháztörténet rendelkezik jó néhány homogénebb jellegű és gazdagabb forrásbázissal is, a hiteleshelyi oklevelek adatainak feltárása, rendszerezése és hasznosítása azonban - különösen az egyéb forrásokban szegényebb időszakokra vonatkozóan - mindenképp megéri a fáradozást. ‘‘'‘Átiratban, ugyanott (DL 1430). Regesztája: KŐFALVI, 2000. 453. sz.
