Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 2. szám - RECENZIÓK - Brandt, Julianne: Weber's Protestant Ethic: Origins, Evidence, Contexts
Recenziók 165 bemutatta a kötetben szereplő egyes cikkeket. Ezenkívül kitért egy olyan összefüggésre is, amit az említett konferencián nem elemeztek: a Weber-féle Franklin-recepcióra, illetve arra, hogy a „protestáns etika” milyen párhuzamokat és kapcsolatokat mutat Georg Jelinek „Die Erklärung der Menschen- und Bürgerrechte” című, szintén egyes politikai eszmék vallási eredetét felmutató művével. Roth szerint Weber a kortárs művek, például Ferdinand Kürnberger alapján, egyoldalúan értelmezte Franklin írásait, és - ahogy azt már Baumgarten részletesen kimutatta - félreértette annak iróniáját, sajátos angolszász humorát. Mindez pedig befolyásolta a „protestáns etika” egyes érveit, megfogalmazásait. Weber a „protestáns etiká”-ban gyakran idézte Franklint, emellett a korabeli német teológia, valamint - Roth szerint - Jelinek említett műve is nagy befolyást gyakorolt rá. Ami egyáltalán nem is meglepő, hiszen a vallások gyakorlati befolyásának kutatása fontos elemét alkotta mindkettőjük azon igyekezetének, hogy „társadalomtudománnyá alakítsák át a szellemtudományt (Geisteswissenschaft)”. (24. p.) A kötet első része Weber téziseinek forrásait, megfogalmazásának körülményeit és implicit szándékait veszi szemügyre. Friedrich Wilhelm Graf cikke például a „protestáns etiká”-t a korabeli egyházpolitika csatamezején, a „Kulturkampf” frontvonalai között helyezi el, s bemutatja a megfogalmazásában meghatározó fontosságú teológiai forrásokat illetve azoknak politikai implikációit. (27—50. p.) Rámutat többek között, hogy a „protestáns etika” érvelésében a kálvinizmus és lu- theranizmus erősen eltérő jellegére vonatkozó, központi jelentőségű felfogás Weber egyik fő forrására, Matthias Schneckenberger teológiai műveire vezethető vissza. Amikor kiemelte a kálvinizmus erényeit, hangsúlyozta az aszketikus magatartást, mindennek „nevelő” szándéka is volt, a lutheranizmust ugyanis Weber szerint előbbi hiánya jellemezte, a német tekintélyelvűségben annak negatív befolyását vélte felfedezni. Graf szerint így a tézis történeti igazsága e politikai üzenet mellett másodrangú kérdéssé válik. Gráfhoz hasonlóan a Weber-tézist a 19. század újra feléledő egyházpolitikai harcainak keretébe ágyazva mutatja be Paul Münch írása is. (51—72. p.) Létezett egy „Weber előtti tézis” - mondja -, mely (nemcsak a német) protestantizmus szerepére, teljesítményeire vonatkozott, s azt, egyelőre szociológiai alapozás nélkül, világtörténeti perspektívában értelmezte. így a „protestáns etika” voltaképp nem más, mint a kultúrharc sajátosan protestáns értelmezésének következménye, szerzője úgy viszonyult elődeihez, mint a törpe, amikor óriások vállára áll. Thomas Nipperdey viszont a korabeli katolikus-protestáns viszony statisztikai értelmezésére tesz kísérletet, bemutatva, hogy mind a protestáns, mind a katolikus oldal politikai céljait akarta megvalósítani, előbbi ebben érveit teljesítményére, kultu
