Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 2. szám - RECENZIÓK - Kőfalvi Tamás: A zalavári és kapornaki konventek hiteleshelyi levéltárainak oklevélregesztái, 1527-1541
152 Egyháztörténeti Szemle 1/2 (2000) A zalavári és a kapornaki konventek hiteleshelyi levéltárainak oklevélregesztái című kötet elején hasznos és informatív bevezetőt találhat az olvasó. Ebben Bilkei Irén röviden jellemzi a hiteleshelyek feladatait, illetve rövid áttekintést ad a zalavári és a kapornaki konvent történetéről. Ezt követi a fennmaradt anyag jellemzése és a regeszták elkészítésének módszertani bemutatása. A kötet terjedelmének nagyobb részét a 198 darab regeszta teszi ki, amelyek után a regeszták- ban említett, országos tisztséget viselő főméltóságok jegyzéke található. A munkát jól használható név- és tárgymutató zárja. A közölt regeszták megfogalmazása gördülékeny, világos, az oklevelekről készült apparátusok pontosak. A regeszták tartalma és feltárásuk módja messzemenően igazolja azokat az elvárásokat, hogy a hiteleshelyi oklevelek Magyarország 1526 utáni történetét illetően, és különösképp a helytörténet vonatkozásában igen gazdag forrásbázist jelentenek. Mindössze a regeszták formájával kapcsolatban látszik szükségesnek néhány megjegyzést tenni. Az első a rövidítések használatára vonatkozik. A regeszta műfajából adódóan egyes sokszor ismétlődő latin kifejezéseket célszerű rövidíteni. Ebbe a csoportba tartoznak mindenek előtt a dátumokban szereplő elemek. Ezek kapcsán a kötet bevezetőjében az olvasható, hogy „a dátum mai formáját zárójelben követi az eredeti, keresztény ünnepek szerinti, a szokásos (kiemelés tőlem — K. T.) rövidítésekkel. ” Amiként azonban a regeszták tartalmi vonatkozásait illetően többféle gyakorlat létezik a magyar történettudományban, ugyanígy a regeszták szövegében alkalmazott rövidítések tekintetében sem beszélhetünk egységes kánonról, vagyis nincsenek „szokásos” rövidítések, ezek a mai napig legfeljebb egy-egy vállalkozáson belül lehetnek egységesek. Egy rövidítésjegyzék elkészítése és közzététele ezért mindenképp indokolt lett volna, főleg mivel e munka nemcsak a szűkebb szakmabeli olvasók érdeklődésére számíthat. De a rövidítések feloldásának megadása révén azt is el lehetett volna kerülni, hogy különböző kifejezések ugyanúgy legyenek rövidítve (pl.: /. = feria, f. = festum). Lehetett volna választani a Zsigmondkori Oklevéltár gyakorlatát, amely a festum szót — egyéb, gyakran előforduló és irrelevánsnak ítélt elemekkel (pl. beatus) együtt — nem szerepelteti a dátumban, vagy az An- jou-kori Oklevéltárét, amely a festum alakot fe., a feria szót pedig f. rövidítéssel közli. A rövidítések használatát is következetesebbé lehetett volna tenni. A festum a legtöbb esetben rövidítve szerepel (/!), némelykor azonban teljes alakkal tűnik fel (in profesto, a. festo, festi). Ez utóbbiak helyett talán lehetett volna in profé, és a. fe. rövidítést használni. Hasonlóképp nem egységes a virgo (V. és virg.), a beatus (b. és B.), az ammonitio (amm. és ammonit.) és a dominica (dom. és D.) rövidítése sem. A bevezető rövidítésekre vonatkozó másik megjegyzése szerint
