Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)

2000 / 2. szám - FORRÁSKÖZLÉSEK - Szigeti Jenő: Országos evangélikus esperesi értekezlet 1958-ban

136 Egyháztörténeti Szemle 1/2 (2000) történet-írás által nem kellően vizsgált epizódja volt az 1958. január 23-i esperesi gyűlés,* 2 3 melynek jegyzőkönyvi másolata dr. Groó Gyula professzor úr iratgyűjteményéből került a birtokunkba. Dokumentum Országos esperesi értekezlet 1958. január 23. Üllői út 24. sz. alatt Jelen vannak/ Mihályfi Ernő egy. felügyelő, D. Dr. Vető La­jos püspök, Grünvalszki4 Károly főt., Koren Emil, Sikter And­diószózatot intézett az ország népéhez és a világhoz, majd másnap Ravasz László református püspökkel közösen Mindszentyt is felkeresték. A forradalom leverését követően Ordass hivatalában maradt, de az újjászerveződő Állami Egyházügyi Hi­vatal (ÁEH) nyomására 1958-ban távoznia kellett posztjáról. A Déli Evangélikus Egyházkerület tanácsa ez év június 24-én törvénytelennek nevezte Dezséry lemon­dását és az ezt megerősítő 1956. december 12-i határozatot. Dezséry visszatérése után azonnal lemondott, utóda (1987-ig) Káldy Zoltán lett. Ordasst októberben kényszernyugdíjazták. Megjegyzés: A jegyzetek forrásai minden esetben: BALOGH MARGIT - GERGELY JENŐ: Egyházak az újkori Magyarországon, 1790—1992. I—II. köt. Bp., 1993—1996. (História könyvtár. Kronológiák, adattárak. 1. ill. 4.) 2 Az értekezlet közvetlen előzménye az volt, hogy Vető Lajos, az északi egyházkerü­let püspöke és Mihályfi Ernő egyetemes felügyelő valamint Horváth János, az ÁEH elnöke január 21-én közös nyilatkozatot írtak alá az állam és az egyház viszo­nyának rendezéséről. Az együttműködés alapját az 1948. évi egyezményekben je­lölték meg, a Kádár-kormányt pedig az egyháziak „Istentől rendelt felsőbbségnek” ismerték el. 3 A fontosabb résztvevők: Mihályfi Ernő (1898—1972) baloldali kisgazdapárti politi­kus, lapszerkesztő, 1947-ben rövid ideig tájékozatásügyi majd külügyminiszter, az evangélikus egyházban az állammal való szoros együttműködés álláspontján állt. 1952-ben lett egyetemes egyházi és iskolai felügyelő, 1956. októberében lemon­dott, majd az 1957. évi tisztogatások után újra elfoglalta, és haláláig be is töltötte pozícióját. Vető Lajos (1904—1989) szintén az állammal való teljes együttműködés alternatíváját megvalósító egyházi személy, 1948-tól a tiszai, majd annak megszűn­te után az északi egyházkerület püspöke. 1956. november 1-én lemondott, majd 1957 végén visszahelyezték hivatalába, melyet 1967-ig töltött be. 1957. december 30-án magas állami kitüntetést kapott „az ellenforradalom alatt a népi hatalom mellett tanúsított bátor helytállásért és [...] az állam és az egyház jó viszonyának érdekében kifejtett áldozatos munkásságáért”. Koren Emil: 1958. június 24-én, Or­dass lemondatása, valamint Dezséry ennek nyomán támadt visszalépése után rá bízták (ideiglenes jelleggel) a déli egyházkerület vezetésével.) Mekis Ádám: espe­res, békéscsabai parókus, 1957 végén Vető Lajossal együtt tüntették ki. Káldy Zol­tán (1919—1987) 1958 októberétől a déli egyházkerület püspöke, ld. előző jegyzett ben írtakat. Görög Tibor: később hosszú ideig az Evangélikus Elet főszerkesztője, 1988-tól a Lutheránus Világszövetség európai referense. Horváth János: kommu­nista politikus, 1952—1959 között az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. 4 Helyesen Grünwalszky Károly evangélikus lelkész, 1974. április 4-én magas állami kitüntetésben részesült.

Next

/
Thumbnails
Contents