Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Zakar Péter: A tábori lelkipásztorkodás forrásai, 1773-1868
Zakar Péter: A tábori lelkipásztorkodás forrásai 29 Plébánia Levéltáráig, elszórtan találhatóak e témára vonatkozó források. Ezek többnyire nehezen kutathatóak, hiszen általában csak név szerint tudják a kutatóknak a szükséges anyagokat előkészíteni. Az adottságok bizonyos mértékig meghatározzák a kutatás optimális menetét is. Az első lépés mindig az adott időszakban szolgáló személyek nevének és szolgálati helyének, illetve szolgálati időszakénak megállapítása a sematizmusok segítségével. Ezt követően kerülhet sor a proto- kullumoknak, majd a haditanács és a helynökség levelezésének, az ügyiratoknak, a parancskönyveknek, az anyakönyveknek stb. legvégül pedig a szétszórtan található források áttekintésének.29 Az Apostoli Tábori Helynökség különleges jogállású egyházmegyeként a püspöki kormányzat alól mentességet élvezett. Híveinek száma nem lebecsülendő: háborús helyzetben a családtagokat leszámítva kb. 630 000 fő tartozott joghatósága alá. Még békeidőben is magyarországi híveinek száma (a hozzátartozók nélkül) elérte a. 30 000 főt.30 A tábori lelkészeket ordináriusaik fiatal tehetséges papokból válogatták ki, akik képesek voltak osztozni bajtársaikkal a hadjáratok veszedelmeiben, annak ellenére, hogy fegyvert — az egyházi előírásoknak megfelelően — nem viselhettek. A tábori lelkipásztorkodás története, amely — mint említettük — speciális források segítségével dolgozható fel, nagyobb részt még feldolgozásra vár. Ilyen, megoldásra váró problémák között tarthatjuk számon a püspökség és a haditanács (hadügyminisztérium) viszonyát, a hadlelkészek szolgálati viszonyait, a katonai célú kápolnák alapításának a részleteit, az anyakönyvvezetéssel kapcsolatos problémákat, a felekezetek változó viszonyát a hadseregen belül, pasztorációs tevékenységüket, illetve katonai-, és humanitárius szerepüket az egyes hadjáratok során. 1801. június 9-én I. Ferenc király megalapította az ezüst-, illetve az arany lelkészi érdemkeresztet. A kitüntetés, amelyre a legkiválóbb szolgálati teljesítményt nyújtó tábori lelkészek tarthattak igényt, háborús viszonyok közepette, köriratában hirdette e különös testület hitvallását: „pro piis meritis” (Istennek tetsző érdemekért).31 Most a történészeken a sor, hogy ezek az érdemek ne merüljenek a feledés homályába. 29 Ez természetesen csak hipotézis és nem zárhatjuk ki, hogy más, esetleg jobb megoldás is létezik. 30 BENCZE LÁSZLÓ: A Habsburg Birodalom katonai rendszere. 12. In.: BONA GÁBOR (szerk.): A szabadságharc katonai története. Pákozdtól Világosig 1848—1849. H.n. [Bp] 1998. 31 BIELIK, 1901. 167-168. p.
