Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)

2000 / 2. szám - TANULMÁNY - Gergely Jenő: Az izraelita felekezet és a zsidókérdés Magyarországon

14

Egyháztörténeti Szemle 1/2 (2000)

tartalmazott.20 Ez már valóban a sors iróniája. Az országra kényszerí- tett rákosista vezetetést az a szovjet párt nevezte a magyar néptől „idegennek”, amely ide oktrojálta, s Sztálinnak meg kellett ahhoz halnia, hogy itteni zsoldosai mindezt kimondják.

De amint tévedés lenne a Rákosi-féle vezetést a „zsidó uralommal” azonosítani, mert hát a zsidó vezető elit mögött ott tolongott az érdemeket szerző „keresztény” anti-elit; épp úgy nem igaz az, hogy 1953 után valamiféle szublimált „népi-nemzeti” vezetés következett. Hiszen a Nagy Imre vezette reform kommunisták táborában épp úgy, mint az 56-os forradalom és szabadságharc neves és névtelen résztvevői között megtaláljuk a zsidókat, amint a vereség nyomán az országból menekülők között egy új pogromtól rettegők ezreit.

A Kádár-korszakban hosszú évtizedekig ismét érvényesült a korábbi szisztéma: amiről nem beszélünk, az nincs... így nem volt szó sem az 1944-es felelősségről, sem az 1945 utáni szenvedésekről, veszteségekről. Mindezt a felszabadulás eufóriájába akarták feloldani. Az első hang, ami elütött a kincstári anticionista propagandától, amely ezt a problémát az Izrael állam elleni gyűlölködéssel akarta levezetni, Száraz György: Egy előítélet nyomában című tanulmánya volt 1976-ban.21 (A szerző a címet is Bibótól kölcsönözte, amivel jelezte, hogy autentikusan csak hozzá érdemes fordulni.)

Bár nem a történész illetékességi köre, de számára is izgalmas kérdés, miként látta a mai vitákban gyakran idézett Bibó István a „megoldás” útjait? Szó szerint ezt mondta: „Mindezeket a tennivalókat... általános érvénnyel úgy foglalhatjuk össze, hogy két dologra van szükség: az egyik a zsidókérdésen túlmenő általános harc, az emberek sorsszerű minőségi különbségeit valló előítéletek ellen és az ember és ember minőségi egyenrangúságán alapuló társadalmi rendért, vagyis a zsidókat körülvevő környezet új rendjéért és egyensúlyáért; másrészt a szorosan vett zsidó-nemzsidó viszonylatban az emberi közlekedés útjainak, a közlés, érintkezés, kérdezés, válasz, szemrehányás, magyarázat, számonkérés, felelősségvállalás gesztusainak és hangjának visszahumanizálása, emberivé, valóságossá tétele. Emberivé tenni nem annyit tesz, mint a szavak és kérdések néven nevezését elkerülve általános formulákba burkolózni, hanem annyit, hogy az előítélettel szemben megterhelt és sémává merevedett

20 Ezen a KV ülésen részt vett Szuszlov, az SZKP képviseletében, s az ő segítségével tudták csak Rákosit leváltani, s helyébe Nagy Imrét nevezték ki miniszterelnöknek. (A kérdésre újabban, irodalommal: A Magyar Dolgozók Pártja határozatai, 1948-1956. Bp., 1998. - A Szerk.)

21 Újra közölte: HANÁK (szerk.), 1984. 295—354. p.