Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 2. szám - TANULMÁNY - Gergely Jenő: Az izraelita felekezet és a zsidókérdés Magyarországon
12 Egyház történe ti Szemle 1/2 (2000) géért, és önvizsgálatot tartván úgy vélték, hogy az a megújhodás kezdete lehet.13 Ugyanekkor a többségi katolikus egyházban részint tovább élt — ha csak lappangó formában is — a középkori eredetű vallási alapozású idegenkedés a zsidóságtól. De az is tény, hogy a katolikus egyház is megpróbált szembenézni ezzel a problémával, pedig azon belül teológiailag tabula rasa-t csak a II. vatikáni zsinat teremtett ebben a kérdésben. Itt három mozzanatra hívnánk fel a figyelmet. Az egyik a Szent Kereszt Egyesület14 működése a felszabadulás utáni években, amely a korábbi embermentési munkát most a katolikus-zsidó megbékélés előmozdításával folytatta. A másik a katolikusoknak és a katolikus egyháznak a zsidómentésben betöltött szerepének dokumentálása, tudatosítása és vállalása volt.15 A harmadik a kereszténydemokrata pártban (a Barankovics István vezette Demokrata Néppártról van szó) és a haladó katolikusok között egyértelművé tett radikális leszámolás az 1945 előtti „keresztény” politikával, a kurzus emlékeivel és mindenféle antiszemitizmussal. 16 Felvetette Bibó azt a problémát is, ami a kiengesztelődéstől elválaszthatatlan: csak a zsidók szenvedtek, csak ők pusztultak? A háborúban elesettek, a hadifogságban elpusztultak, a háború után elhurcoltak, internáltak, meggyalázottak és kiraboltak szenvedéséért ki kér bocsánatot? Bibó ezt is meghallotta, ezért írta: „Történtek más oldalról olyan megnyilatkozások is, melyek a zsidókkal szemben hangsúlyozták, hogy a szenvedés jogcímeit nem sajátíthatják ki egyedül maguknak, vagy esetleg, kegyesebb formában, óva intették őket attól, hogy a megtorlás követelésében elveszítsék a mértéket... Ezeket a megnyilatkozásokat a zsidóság részéről fogadta olyan heves ingerültség, hogy utána csak visszavonni vagy kimagyarázni lehetett őket.”17 Ha Bibó nem is mondja ki, a tanulmányból következik, hogy a fő hangsúly szerinte a „szemben”-en van, nem egyik vagy másik ember szenvedésének minősítésén. 13 Az Országos Református Szabadtanács 1946. augusztusi, nyíregyházi nyilatkozatáról van szó: „Átérezve azt a szörnyű fájdalmat, amit az életben maradt zsidóság szeretteinek embertelen elhurcolása és borzalmas kiirtása miatt hordoz, megkésve bár, Isten színe előtt bocsánatot kérünk a magyar zsidóságtól.” Közli: BARTHA TIBOR - MAKRAI LÁSZLÓ (szerk.): Tanulmányok a magyarországi református egyház történetéből, 1867—1978. Bp., 1983. (Studia et acta ecclesiastica V.) 378. p. 14 A Magyar Szent Kereszt Egyesület 1939-ben alakult, a konvertiták érdekeinek képviseletére. A katolikus egyház támogatásával fontos szerepet játszott az üldözöttek mentésében. Működése az 1950-es évek közepére végleg elhalt. 15 MESZLÉNYI ANTAL (szerk.): A magyar katolikus egyház és az emberi jogok védelme. Bp., 1947. 16 Ld. IZSÁK LAJOS: A Keresztény Demokrata Néppárt és a Demokrata Néppárt, 1944-1949. Bp., 1985. 17 HANÁK (szerk.), 1984. 140. p.
