Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 2. szám - TANULMÁNY - Gergely Jenő: Az izraelita felekezet és a zsidókérdés Magyarországon
Gergely Jenő: Az izraelita felekezet és a zsidókérdés 11 szubjektív eszközökkel felgyorsítható. (Lásd egyházüldözés). Ez nemcsak a fő ellenségeknek deklarált katolicizmusra vonatkozott, hanem valamennyire, így az izraelita felekezetre is állt. Tehát e kérdésben is a különállás, az etnikai, nyelvi és vallási „másság” felszámolásában látták a beolvadás, az uniformizálás fő eszközét. Hiába ismerte Molnár Erik a történeti, gazdasági és társadalomfejlődési okokat, konklúziója levonásánál ezeket az ideológiai konstrukció érdekében negligálta. Igaz ez akkor is, ha azzal egyetértünk: a demokrácia és az antiszemitizmus egymás ellentétei, de ez nem jelenti azt, hogy a demokrácia keretei között ne jelenhetne meg az antiszemitizmus, ha annak objektív okait nem számolták fel. A fentiekhez képest Bihó István okfejtése nemcsak kidolgozottabb és sokoldalúbb, hanem a megoldás és a várható fejlődés útjait tekintve realisztikusabb. Bibó nem elégedett meg a történeti gyökerek feltárása során a gazdasági és társadalomtörténeti elemzésekkel, hanem bevonta vizsgálódási körébe a pszichikai, etnikai, vallási, tehát az irracionális és tradicionális szférát is. így mondhatnánk totalitásban sikerült megragadnia az egyes tényezők abszolutizálása révén deformálódó „zsidókérdést”. Nemcsak az antiszemitizmus elítélése és kétértelműségek nélküli elutasítása imponáló ma is sorai olvastán, hanem az az emelkedettség, amivel feltárja és elemzi a nem-zsidó társadalom történelmi és erkölcsi felelősségét, ösztönözve az önvizsgálatra és a jobb ön- megismerésre, de anélkül, hogy ez által újabb sérelmek gerjedjenek. Ezért is igen tanulságos annak bemutatása, hogy a „másik fél”, ha egyáltalán ennek itt van értelme, tehát a zsidóság milyen vélt vagy valós viselkedési formái, „tulajdonságai”, megnyilatkozásai, reagálásai táplálták vagy táplálhatják a mindenkori antiszemitizmust. Mi az a megrendülés, ami az erkölcsileg kora felett álló Bibót megszólalásra késztette? „Elpusztult több mint félmillió magyar zsidó. A megmaradtak s a hazatértek körül a felszabadulás után, az első megrendülés elmúltával mind érezhetőbben újból kialakult az antiszemitizmus.”11 Ez az ok, ez a késztető és kényszerítő tény. De a szembenézés nehézségeivel, mondhatni össztársadalmi problematikájával is tisztában volt Bibó István, amikor szót emelt. „Mikor pedig egyházi férfiak egy nem hivatalos gyülekezete a magyar nép s a maguk egyháza nevében egyenesen bocsánatot kért a zsidóságtól, e túlzottnak ítélt megalázkodást az ingerültségnek egy igen érezhető morajlása utasította vissza.”11 12 A református egyház vezetőinek egy része jutott el odáig, hogy kollektive megkövesse a magyar zsidóságot a történtekért, pontosabban a történtekkel szembeni keresztény ellenszegülés elégtelensé11 Bibó István szavait ld.: HANÁK (szerk.), 1984. 139. p. 12 HANÁK (szerk.), 1984. 140. p.
