Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 1. szám - RECENZIÓK - Fazekas Csaba: Zakar Péter: A magyar hadsereg tábori lelkészei 1848-49-ben
180 Egyháztörténeti Szemle 1/1 (2000) illeszkedtek szervesen a tábori lelkészségek is, méghozzá viszonylag kevés zökkenővel. S míg a népképviseleti országgyűlésben például a népiskolai törvényjavaslat tárgyalásakor fakultatív tantárgynak minősítették a hittant, vagy a tervezett katonai főiskolából is kihagyatni akarták a lelkészi szolgálatot, addig a hadseregben az egyháziak tevékenységének jogosságát alig kérdőjelezték meg. A források tehát egyértelművé teszik: ahogy az újonnan szervezett hadsereg könnyedén betagolódott a magyar társadalomba, úgy tagolódott be a tábori lelkészek szerepvállalása is a bécsi udvarral szembeszálló katonaság rendszerébe. Mint a szerző több helyen is kimondja, a magyar tábori lelkészi szolgálat teljes mértékig megfelelt a cs.kir. hadsereg - Med- nyánszkyék által mintának tekintett - hadlelkészi szolgálatának, vagyis egy, éppen a magyaréval ellenkező katonai célokra hazánkba küldött haderő vonatkozó szervezetének. Érdekes volna tehát elgondolkodni, hogy a Windischgrätz-cel majd Haynauval érkező tábori lelkészeket milyen motivációk vezették, nekik milyen társadalmi megbecsüléssel kellett szembesülniük, liturgikus illetve politikai célokat kellett ellátniuk a cs.kir. katonák körében stb. Az nyilvánvaló, hogy politikailag kevésbé voltak motiváltak és a tényleges katonai összecsapásokba is kevésbé kapcsolódtak be, mint a hadiszerencséért magyar oldalon imádkozó „kollégáik”. Utóbbiakkal kapcsolatban azt bizonyosan megállapíthatjuk, hogy az egyszerű segédlelkészek, plébánosok, rabbijelöltek többsége nem csak a hazaszeretet, a nemzetféltés motivációja miatt fordult a polgári hívek szolgálata helyett a hadsereghez. Ennél is többről van szó: a polgári átalakulás feltétlen elkötelezettjei lettek, megérintette őket a törvény előtt egyenlő jogállású tagokból álló, az úrbéri viszonyokból kilábaló társadalom, valamint az alkotmányos intézmények és jogbiztonság ígérete - sőt az új viszonyok között keresték vallásos népük számára az egyház(szervezet) megújításának, társadalomba való betagolódásának új útjait is. Személyes egyházi karrierjük mellett egyházuk jövőjét a magyar ügy sikerével kötötték össze. Ami akkor is az utókor feltétlen tiszteletét érdemli, ha tudjuk: 1848 végétől az egyes egyházi elitek (pl. a katolikus püspöki kar) többsége éppen ellenkezőleg, Ferenc Józseftől és katonáitól várta ugyanezt. De az alsópapság soraiban is sokan akadtak, akik szembefordultak a Függetlenségi Nyilatkozattal létrejött új magyar állammal, sőt már 1848 nyarán-őszén hűvösen fogadták a megváltozott viszo
