Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)

2000 / 1. szám - RECENZIÓK - Fazekas Csaba: Zakar Péter: A magyar hadsereg tábori lelkészei 1848-49-ben

178

Egyháztörténet! Szemle 1/1 (2000)

méltó Mednyánszky 1849-es tábori lelkészségről készített tervezete, mely a cs.kir. hadsereg korábbi rendszerétől jellemző pontokon tért el, hiszen például előírta, hogy az ilyen szolgálatban álló lelkészek polgári ruhában is járhatnak, kötelezte őket, hogy a csatatereken is megjelenjenek stb. (27. p.) Itt tért ki a szerző a nemzetőrség tábori lelkészeivel kapcsolatos fontosabb tudnivalók összefoglalására, illetve részletesebben arra, hogy mely körből is szerveződött a tábori lelkészséget vállaló klerikusok köre. A vonatkozó kimutatások, illetve az ilyen állásért - egyébként bőséges számban - folyamodók kérvényeinek elemzéséből vegyes kép rajzolódik ki: kétségtelen, hogy a haza- szeretet, a nemzeti önvédelemben való tevékeny, és „képzettségének” megfelelő részvétel vágya meghatározó volt a motívumok között. Ugyanakkor egyeseknél érzékelhetőek egzisztenciális szempontok, az „egyszerű”, polgári egyházi szolgálatnál változatosabb, szabadabb karrier lehetősége, illetve az is, hogy egyeseket egyszerűen átvettek a korábbi cs.kir. hadsereg tábori lelkészei közül, mondhatnánk: hol a személy kereste a szerepét, hol a szerep a megfelelő személyt. (Ebből a szempontból az életrajzi adattár is tanulságos. A tábori lelkészet meghatározó személyiségeinél alaposan dokumentált életrajzzal, szerteágazó tevékenységük összefoglalásával találkozunk - ugyanakkor sok hadlelkésznek az iratok gyakran csak kinevezésük tényét és szolgálati helyüket őrizték meg.)

A második nagy rész a tábori lelkészet szolgálati viszonyaival foglalkozik, itt kapott helyet a lelkészek rendfokozatával kapcsolatos alfejezet (a 48-as magyar tábori lelkészeknek nem volt ilyen), a szolgálati hely és hatáskör kérdése, a honvédsereg kötelékében szolgáló egyháziak fizetése (egzisztenciálisan ha nem is jelentős mértékben, de azért emelkedést könyvelhettek el), továbbá a felekezeti megoszlás kérdése. Különösen az utóbbit találhatja az olvasó izgalmasnak, hiszen egy vallásilag tagolt társadalom hadseregéről volt szó, ráadásul épp az 1848-as vívmányok értelmében lettek a törvény előtt egyenlő- ek a bevett felekezetek. Az 1848-as esztendőben ugyan elmaradt nem katolikus tábori lelkészek kinevezése, mégis összességében elmondható, hogy a magyar hadvezetés az egyháziak alkalmazása tekintetében „mindig a vallási egyenlőség igazságos elvét követte”. (61. p.) A harmadik rész a tábori lelkészek pasztorális tevékenységével foglalkozik (zászlószentelések, tábori misék/istentiszteletek, liturgikus események stb.), melyek közül különösen az utolsó alfejezet figyelemre méltó, mely az egyházfegyelmi viszonyokkal foglalkozik. Zakar rámu