Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 1. szám - RECENZIÓK - Fazekas Csaba: Zakar Péter: A magyar hadsereg tábori lelkészei 1848-49-ben
172 Egyháztörténeti Szemle I/1 (2000) Az olvasóra hagyom, hogy belelapozzon azokba a részekbe, amelyekre én nem utaltam: a Szent Ágostonról, Bizáncról, Lutherről, vagy az Indiáról és Ázsiáról szóló oldalakba. Találunk egy rövid, de merész összefoglalást II. János Pál pápa jelentőségéről. Nem könnyű feladat egy ilyen könyvet értékelni. Egyik legnagyobb pozitívuma abban rejlik, hogy hatalmas terjedelmű anyagot ennyire közvetlen stílusban közöl. Annak megértésére bátorít, hogy mennyiféle vonatkozása van az egyház történetének. Az olvasó sok mindenről megtud egy keveset. Edwards időnként ügyesen kiemeli a leglényegesebb dolgokat, de a kötet akkor is csak bevezető tanulmány lehet. Mégis fontos helyet foglal el egy ilyen bevezetés, hiszen kevesen vannak azok, akik nagyon sokat tudnak a könyvben foglaltakról. Edwards időnként kifejezetten toleráns a különféle nézeteket illetően, de mindig rámutat a nézetek gyenge pontjaira is. Egy ilyen kötet azt a benyomást keltheti, hogy az egyház nem más, mint hibák, tévedések és előítéletek zűrzavara. Edwards azonban azt is hangsúlyozza, hogy az egyház tud iránymutató fény, bátor hang is lenni, kiállni a hit, szeretet és igazság mellett. Úgy gondolom, ez a könyv segít meglátnunk saját egyházunk és vallásosságunk korlátáit. A könyv e szavakkal fejeződik be: „Krisztus Lelke sohasem hiányzott teljes mértékben vagy erőtlenedett el ott, ahol tanítványai összegyűltek [...] a Jézusról szóló üzenet valahogy mindig megmaradt örömüzenetnek. Kijelentése az Atya uralmának hajnaláról pedig képes volt társadalmanként megújulni [...] a 20. század vége talán egy új reformáció kezdete is lehet, melynek gazdag teremtő ereje lesz.” (Frank Sawyer) (fordította: Rácsok Gabriella) Zakar Péter: A magyar hadsereg tábori lelkészei 1848-49-ben. Bp., 1999. (METEM könyvek, 23.) 189 p. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc egyháztörténeti vonatkozásainak historiográfiája régóta nélkülözi az alapos monográfiákat. Olyan kiegyensúlyozott szemléletű, a forrásfeldolgozás teljességének (vagy legalábbis elérhetően széles körének) igényével fellépő
