Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 1. szám - FORRÁSKÖZLÉSEK - Süttő Szilárd: A veszprémvölgyi apácák két búcsúengedélye 1386-ból
Süttő Szilárd: A wszprémvölgyi apácák két húcsúcngedélve 143 tős mértékben hozzájárulhattak az apácák vállalkozásához. Igaz ugyan, hogy csak Alsáni Bálint oklevele említi a búcsú elnyerésének szokásos feltételei után el kötőszóval a kolostor javára történő adakozást, Demeter bíboros pedig a kegyelmi állapot elérésén túl csak a zárdatemplom áhítatos látogatását vagy vei építésének támogatását írja elő, mégis bizonyosra vehető, hogy a hívek ebben az esetben sem üres kézzel zarándokoltak a Boldogságos Szűz veszprémvölgyi egyházához. Egyházjogilag is érdekes a két búcsúengedély összevetése. Pusztán a veszprémvölgyi fejedelemasszony búcsú-kumulálásán nem csodálkozhatunk, hiszen az a felfogás, hogy egy alkalommal, lényegében ugyanazon feltételeknek megfelelve - hiszen esetünkben még a két ünnepfelsorolás is csaknem teljesen egybeesik - több püspöktől több búcsú is nyerhető, ha a magasabb teológiának nem is felelt meg, de a középkori hitéletben mégis meglehetősen elterjedt volt. A IV. laterá- ni zsinat rendelkezése és VIII. Bonifác ezt pontosító dekretáléja, valamint oly nagy teológusok, mint Albertus Magnus tanítása, továbbá egyes későbbi zsinatok tiltakozása ellenére is közkedveltséget élvezett a több püspök által kiállított búcsúengedélyek azon értelmezése - amelyre az illető oklevelek egyébként nem ritkán kifejezetten utaltak is -, hogy a több kibocsátóval a búcsú nagysága is többszöröződött, azaz hogy minden kiállító püspök a hatalmában álló, rendszerint 40 napos búcsút külön-külön is megadta. ’ Esetünkben tehát inkább az oklevéladók személye és az általuk engedélyezett búcsú mennyisége figyelemreméltó. Az Alsáni Bálint által engedélyezett 140 napos búcsú nagysága alighanem a bíborosok által elengedhető 100, és a rendes püspöki 40 nap1’ összeadásából adódik. Alsáni, miként erre oklevele intitulatio- jában utal is, nemcsak bíboros volt, hanem VI. Orbán második bíbo- rosi creatio-ja (1384. december 17-e) után is megmaradt a pécsi egyegyházmegye kialakulásának kérdéséhez. In: Krai.OVÁNSZKY AiAn (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. I. köt. Székesfehérvár, 1967. 117-123. p.; 119-120. p.; GUTHEIL Jenő: Az Árpád-kori Veszprém. Veszprém, 1977. (továbbiakban: GUTHEI- I., 1977.) 161-162. p. "PAULUS, Nikolaus: Geschichte des Ablasses im Mittelalter. II. Bd.: Geschichte des Ablasses im Mittelalter vom Ursprünge bis zur Mitte des 14. Jahrhunderts. Paderborn, 1922., 1923. III. Bd.: Geschichte des Ablasses am Ausgange des Mittelalters. Paderborn, 1923. (továbbiakban: PAULUS, 1923.) II. 61-62. p. “Paulus, 1923. II. 219., III. 226-228. p.
