Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)

2000 / 1. szám - "A KATEDRÁRÓL" - Barcza József: Eötvös József valláspolitikája

Barcza József: Eötvös József valláspolitikája

141

civilizáló hatalmában, s az által béfolyásában a nemzet tiszteletében az első legyen.”1*1

Ennyiben foglalhattam össze, amit Eötvös József valláspolitikájából, annak teológiai és egyháztörténeti jellegű motívumaiból, alapelveiből, legfontosabbnak vélt törekvéseiből megértettem. Kiegészítésként annyit, hogy már 1843-ban szorgalmazta az „unitaria vallás bevételét”,4!) megértést tanúsított a görögkeletiek,’1 sőt a nazarénusok irányában is.

Gondolatai a ma emberéből és teológusából több ponton is egyértelmű ellentmondást váltanak ki és kell is, hogy kiváltsanak. Mind etikai, mind szellemi meggondolásból szándékosan nem hagytam el, nem magyarázgattam „kényes részeket”, velük nem is polemizáltam. Reá sokkal inkább jellemző azonban tendenciáinak olykor meghökkentően előremutató jellege. Belőlük keveset valósíthatott meg, sőt törvényerőre emelt javaslataival kapcsolatban is ezt írta fiának: „Jó törvények magokban véve még nem elégítik ki a népek szükségeit, bármily helyesek azon elvek, melyek népnevelési és interconfessio- nalis törvényeimben felállíttattak, sok időre s munkára lesz szükség, míg e törvények gyümölcseiket megteremhetik. De bizonyos, hogy törvényeimben egy szebb jövőnek alapjait raktam le, s evvel beérheti egy ember, főleg koromban.’”“ * oi

l3Uo. 76. p.

43ÖM. IX. 85-87. p.

“ÖM. X. 139-144. p.

51Palotay Sándor - Szigeti Jenő: A nazarénusok. Bp. 1969. 7-9. p.

oiEötvös-levelek, 1929. 449-450. p.