Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 1. szám - "A KATEDRÁRÓL" - Barcza József: Eötvös József valláspolitikája
Barcza József: Eötvös József valláspolitikája 135 szellemi előkészítői közé tartozott. „Én a vallások szabadsága, egyenlősége és viszonossága mellett szóltam 1839-től kezdve” - emlékezett vissza 30 év távlatából.2' így például 1843. július 11-én, amikor sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy 1791 után sem szűntek meg a feleke- zetközi súrlódások, az országgyűlési fáradozások „nem hozhatták helyre Magyarországban azon békét és egyetértést, mely nélkül a legnagyobb nemzetek is lesüllyednek nagyságukból, ilyen kicsiny nemzet pedig, milyen a magyar, egészen elaljasodik és pangásában semmivé lesz”, a megoldást abban látta, „ha törvény által kimondatik minden vallásnak tökéletes egyenlősége, minden vallásos viszonyokban létezendő tökéletes viszonosság, minden vallásnak általános szabadsága.”2'5 Ő ezt az elvet nem csupán a recepta religiókra értelmezte. 1870. április 7-én törvényjavaslatot nyújtott be a vallásszabadságról. 1. §-a értelmében „Mindenki szabadon vallhat és követhet bármely hitet és vallást, s azt az ország törvényeinek korlátái között külsőképpen is kifejezheti s gyakorolhatja.” A kultuszminiszter bizonnyal a nazarénusokra is gondolt, amikor folytatta: „Az állam az egyházak irányában a főfelügyeleti jogot gyakorolja s e főfelügyeleti jogának gyakorolhatása végett azon vallásfelekezetek, melyek eddig törvényesen nem ismertettek el, tartoznak szervezeti alapszabályaikat a kormányéhoz felterjeszteni.” Egyben más vonalon is radikálisan kezdeményezett: „A vallás különbözősége a házasság polgári érvényességére nem bír befolyással. Az állam a házasságot a mag szempontjából polgári szerződésnek tekinti, s melyet saját törvényei szerint ítél „24 meg. Az államnak mind a zsarnokságot, mind az anarchiát kiküszöbölő központi hatalmából fakad említett főfelügyeleti joga, ami azonban csak az ország törvényeinek betartatására terjed ki. Értelme az államellenes cselekedetek meggátlása. Az államnak másfelől biztosítania kell az egyházak tökéletes szabadságát, mint ami közös egyházi-állami érdek. „Az egyedüli, amit az államtól követel a kereszténység, a teljes szabadság; csupán e szabadság biztosítása, amit minden keresztyén egyház irányában meg kell adnia; s a vallás egyedül természetes állása keresztény államban, ha a világi és egyházi hatalom függetlenül állnak egymás mellett. Miként az egyház kísérletei, hogy a világi ha- * 21 "Zeller, 1894. 528. p. -nÖM. IX. 41-45. p. 21 Zeller, 1894. 545-547. p.
