Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 1. szám - "A KATEDRÁRÓL" - Barcza József: Eötvös József valláspolitikája
Barcza József: Eötvös József valláspolitikája 131 az emberi kedélyben székel. Abban áll föladata, hogy minden egyest jobbá, bensőleg elégedetté tegyen.”7 Ugyanakkor kifelé is fordult és komolyan vette a krisztusi szeretet szociáletikai következményeit: „vallásunk szent értelmét” például ekként fogalmazta meg: az „csak felebarátunk szeretésére int s nem gyűlölködést, s nem embertársunk üldözését adá föladásunkul. Emberi föladásunk segíteni mindig, hol segíthetünk, enyhíteni minden szenvedést, magunkhoz felemelni minden elnyomottat, helyre pótolni minden igazságtalanságot, s ha ezt, s amennyiben ezt teljesítjük, teljesítettük Üdvözítőnk parancsait.” Vagy más helyen: „A kereszténység nem egy különös nép vagy állam vallása, sem valamely államformáé. A kereszténység kiváló jellemvonása, melynek tartósságát s nagy kiterjedését köszönheti: egyete- misége. [...] A közös eredet, közös bűnbeesés s megváltás eszményeiből indulva ki, az összes emberiség egysége azon alapeszme, mely a kereszténység minden tanát áthatja. Olyan állapot létesítése, melyben a föld minden népei békésen lakhatnak egymás mellett, testvériségük öntudatában, s egyetlen községgé egyesülvén, csupán Istennek szolgálnak, mint uroknak: ez azon eszmény, melyre a kereszténységnek törekednie kell.”* 9 Amikor pedig a hitnek, illetve a vallásnak szükségességéről elmélkedett, nyomban hozzáfűzte követelményét: „hogy a társaság minden osztályának közös pontot nyújtson, melyeken azok találkozzanak, s elválasztva egyéb nézeteik s érdekek által, közös- ségöket érezzék, hogy így, ha már az összeütközést elhárítani nem lehet, legalább a kiegyenlítés lehetségessé váljék.”10 A múltat illetően az egyház jelentőségét abban látta, hogy belőle fakadtak az egyetemes fejlődés impulzusai. „Ha nyűgöt Európa történeteit tekintjük, azon meggyőződéshez jutunk, hogy a szabadság semmivel sem tartozik több hálával mint a katholikus egyháznak. 0 tartá fel a szellemi érdekek méltóságát az anyagi hatalom irányában, s a nagy küzdelemben, mely alatt a Fejedelmek absolut hatalma legyőze- tett s az alkotmányos szabadság Európában megalapíttatott a római 'EÖTVÖS JÓZSEF: A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra. III. köt. Bp., 1902. (ÖM. XV.) 80. p. sEÖTVÖS JÓZSEF: A zsidók emancipációja. In: Budapesti Szemle, 1840. II. 110-156. p. (továbbiakban: EÖTVÖS, 1840.); 146. p. Újabb kiadása: FENYŐ ISTVÁN (szerk.): Eötvös József: Reform és hazafiság. Publicisztikai írások. I. köt. Bp., 1978. 207- 256. p. 9ÖM. XV. 77. p. 10ÖM. XIX. 11. p.
