Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Rácz Kálmán: Az Esztergomi Érsekség és Csehszlovákia vagyoni vitája, 1919-1938
Rácz Kálmán: Az Esztergomi Érsekség és Csehszlovákin 113 hányta, hogy a köztársaság fennállásának 18. évében sem került sor a Vatikán és Csehszlovákia közötti viszony rendezésére, a vitás kérdések megoldására. Ennek oka szerinte a kormány katolikusellenes politikája, ugyanis a viszony rendezése ellenkezne eszméikkel, programjukkal. A modus vivendi megkötésére is csak pillanatnyi érdekeik és a katolikus lakosság félrevezetése céljából kerülhetett sor. Valódi céljuk a katolicizmus erejének megtörése, különösen Szlovákiában, ahol az nagyon erős. Ezért nem akarják visszaadni az egyház erejének gazdasági alapját jelentő birtokokat sem. Az elmúlt évek szégyenletes gazdálkodásának következtében a birtokok olyan állapotba jutot> tak, hogy most már a felülvizsgálat is kényelmetlen lenne a számukra. Azért is vonakodnak a Szentszéknek részletes kimutatást adni a jövedelmek hovafordításáról, mert azok gyakran egyházellenes célokra lettek felhasználva. A képviselő betekintést nyújtott a gazdálkodásba is. Állítása szerint a birtokok vezetése olyan személyekre volt bízva, akik az egyház gyengítésének célját következetesen meg is valósított. A képzettség, szaktudás, gyakorlati tapasztalatok mellékeseknek számítottak. A Központi Bizottság és a Felszámoló Bizottság tagjai számos szakmából toboroztattak, volt ott tanár, jogász stb., csak egy nem, a legfontosabb hiányzott, egy elméletileg képzett, és gyakorlati tudással tökéletesen felvértezett gazda. 1919-ben kb. 95 000 kh. kiterjedésű birtokterületet vettek át. Ebből volt 27 000 hold erdő, szántóföld volt 38 650 kh. nagyságban házi kezelésben, 35 000 kh. bérben. A házi kezelésű rész jelentős részét, a legjobb minőségű földeket nevetségesen alacsony összegért bérbe adták. Ebből évente milliós veszteségek keletkeztek. Az érthetetlen eljárásra talán az magyarázatot ad, hogy a bérbeadó bizottság tagjai között ültek ők is, akik azokat ilyen előnyös módon bérbe kapták, így amíg az egyházi birtokok adósságban úsztak, a bérlői meggazdagodtak. A megmaradt házi kezelésű részeken is hasonlóan katasztrofálisak voltak az eredmények. 1919-1929 között az érseki birtokok egy kát. holdjának átlag hozadéka 27 Ke, a káptalani birtokon 140 Ke volt, mely jóval elmaradt a korábbi mutatóktól. De a hanyatlás ezzel sem állt meg, 1930-1935 között az egész házi kezelésű rész egy holdjának az átlaga már csak 10 Ke volt. Az erdei gazdálkodást tekintve sem volt jobb a helyzet, 1919-29 között a prímási erdők hozadékának átlaga egy kát. hold után 79 Ke volt. Ez még jó átlagnak számított, ami a megelőző korszak jó erdőgazdálkodásának eredménye. De,
